Kikötő

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

Mivel a város a Vörös-tenger partján fekszik, ezért sokan a vízi megközelítést tartják a legpraktikusabb, legolcsóbb és legközelibb megoldásnak. Ez teljes mértékben így is van, a növendékek nagy százaléka is hajóval érkezik. Régen, mikor még a város sikeres kereskedelmi cél volt, akkor épült ki a kikötő. Azóta már sok történelmi tényező miatt lerombolták, majd újra visszaépítették. Jelenleg a legfejlettebb, hiszen nagyon sok hely van a hajók, kompok számára, a peron is biztonságosabb, mint eddig. A kikötő egyik oldalán a hajók foglalnak helyet, velük szemben – a vékony utcarészen túl – butikok, boltok sorakoznak.

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 15:58

*A kikötő felé tart, mert még nincs tanítás, de a könyveket se szeretné még a kezébe venni, így nincs jobb ötlete, minthogy elinduljon egy kis délutáni sétára. Nem igazán tudja, hogy most mi tévő legyen, pedig elég karakán típus. Végül is, nem azért küldték ide a szülei, hogy barátokat szerezzen, hanem nagy mágus legyen. Jobban is illik a személyéhez, mert valóban ezt szeretné. Bár a jelleméhez is lenne egy-két hozzáfűzni való, mint például, hogy ne legyen túlságosan bunkó, de ez érdekli most a legkevésbé. Ha a másik úgy áll hozzá természetes, hogy ő is ilyen lesz. A saját gondolataiba merülve sétál ki a kikötőbe, hogy megnézze a vizet, esetleg a horizontnál elmélyedjen jobban az itteni dolgokban. Szokásához híven kedvenc ruhadarabjai vannak rajta, egy fehér ing, és egy szakadt, sötét kék farmer. Karján a szokásos óra, meg egy karkötő. A stég végében megáll, és a semmibe mered a tekintete. Természetesen nem mélyül el annyira az elméletébe, mert nem lenne túl jó, hogyha meglepnék egy vízbe lökéssel.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 16:24

* Csendesen sétál a kikötő felé. Alig pár napja van itt, és mivel nem sok diák van még, így nem nagyon tud mit csinálni magával. Úgy dönt, hogy lemegy sétálni valamerre. A nagy melegre való tekintettel rövid farmernadrágot és egy lila felsőt, lábára pedig egy fekete magassarkú cipőt vett fel. Ahogy kiér a kikötőhöz, észreveszi, hogy már egy fiú áll ott. Csak hátulról látja, így nem tudja rendesen végigmérni, de még nem nagyon akar odamenni hozzá. Így inkább leül az egyik közeli padra, és a tengert figyeli. Főként a jacht-okat kémleli, hiszen odahaza nekik is van ilyenük. Ekkor jut eszébe családja. Thomas-ra gondol főképp, hiszen bátyja volt az egyedüli, akit hiányolt itt. Ahogy a lány ideért, a fiú már rögtön küldött egy levelet neki, hogy jól van-e, hogy érzi magát, stb. Ő az egyetlen családtagja, akit szeret. A fiú Angliába ment iskolába, a Prioritas-ba, hiszen a szülők nem nagyon akarták, hogy a két testvér együtt maradjon. Talán azért, mert nem bírták, hogy ennyira jóban vannak, talán más okból. Sosem fogják megtudni ezt, valószínűleg. Ekkor kizökken a gondolataiból, és a fiúra emeli tekintetét. *

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 16:32

*A kopogás hangjára lesz figyelmes, mire hátratekint, és egy lányt pillant meg. Eléggé érdekes, hogy még sincs itt egyedül. Azért barátkozni szeret, bár senkit sem fogad egyből a bizalmába. Megvárja, hogy mit csinál közben tekintetével végig figyeli. Amint látja, hogy nem megy oda hozzá, csak leül a padra, hátra tekint a horizont felé, és sóhajt egyet.*
~Nesze neked barátkozás.~ *Néz végig magán a gondolatra, hogy vajon tényleg ennyire rémisztő, vagy csak a lány akarja kerülni őt. Mindenesetre ezt nem fogja megtudni, csak ha megkérdezi a másikat. Legszívesebben beletúrna a hajába, hogy addig is pár másodpercet nyerjen, de mivel egy kiló hajzselé van rajta, ezért inkább ezt kihagyja. Vesz egy nagy levegőt, és mint aki az oroszlán barlangjába merészkedik be, úgy közelít az ismeretlen felé. Mikor odaér, természetesen köszön.*
- Szia. Jessie Warner vagyok. *Mutatkozik be, mert tudja, hogy ez a szokás. Kezet nem nyújt felé, mert azt nem illik, hogy egy fiú egy lánynak kezet nyújtson, de ha a másik ehhez ragaszkodik akkor természetesen megfog történni. Eltekint a jacht-okra, és szívesen felszállna az egyikre, de ezt inkább kiveri a fejéből. Képzeletben megrázza a fejét, majd tekintetével végig nézi a másikat, nem feltűnően, amolyan mérjük fel a terepet szinten.*
- Mi újság? *Jobb nem jutott az eszébe, és valószínűleg lehet, hogy ezért hagyja itt a másik, de akkor legalább tudni fogja, hogy vele nem szabad leállni beszélgetni. Mivel még nem tudja milyen a lány stílusa ezért próbál normális maradni, és egy kicsit sem bunkózni. Eddig sikerül neki, aztán a többi már csak a másikon múlik.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 17:19

* Amikor észreveszi, hogy a fiú közeledik felé, rájön, hogy biztos cipőkopogását hallhatta meg, így lenéz fekete magassarkújára. Na igen, lehet hogy ilyenkor nem ez a legmegfelelőbb cipőválasztás. Gyorsan összeszedi a gondolatait, majd elgondolkodik. *
~ Ezt nem nagyon kéne elszúrnod, hiszen valamilyen szinten egyedül vagy itt, így jó lesz ha pár emberrel összeismerkedsz. Csak ne legyél bunkó, mert akkor elijeszted a fiút. Ennyi a dolgod. ~
* Ekkor odaér hozzá, így a lány közelebbről is szemügyre tudja venni. Zselézett haj, ing, farmer. A szokásos, ezen nagyon nem kellett meglepődnie. Kissé ijedt arcot vághat a lány, hiszen új még itt, és bármennyire is hűvös és tartózkodó tud lenni, most kissé megtorpan. Ekkor megszólal a fiú, bemutatkozik, így mostmár tudja, hogy Jessie-nek hívják. Valószinűleg ő is angol lehet, de ezt nem tudja még biztosra. Majd ő is megszólal. *
- Hello. Én Polina Wells vagyok. * mutatkozik be egy kissé angol akcentussal. Le sem tagadhatná származását. Elgondolkodik, hogy Jessie melyik karba is tartozhat. Azt az ötletet elvetette, hogy Anubiszos, hiszen akkor látta volna már a klubhelyiségben. Tehát még három lehetősége maradt. Így jobbnak érezte, ha inkább rákérdez.
- Csak kijöttem egy kicsit sétálni. Túl meleg van ahhoz, hogy bent olvadjak. Melyik karba osztottak be? * kérdezi tőle kiváncsian, majd lesüti a szemét és beletúr kiengedett, szőke hajába. Szerette így hordani, még akkor is, ha ez a hőség miatt még melegebbnek tűnt. *

// fagyasztjuk. : ) //

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 19:28

//Olvad//

*A beszélgetés kezdete nehéz nála, és épp ezért a bemutatkozás után, pár másodpercig vár, és csak azután tesz fel egy kérdést, mire érdekes választ kap. Viszont a felé intézett kérdésre elhúzza a száját.*
- Ámon, azt hiszem. Természetesen ha van ilyen kar. *Vakarja meg a tarkóját, és végig figyeli Polinat, hogy mit is csinál. Elnéz a jacht-okra, és próbál valami kérdéssel indítani megint. Hát ez a nehéz amikor még nem találkozott semmivel. De van egy jó ötlete, ha már úgy is felfedezi az iskolát, akkor nehogy egyedül keljen.*
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni? Amolyan fedezzük fel a kastélyt, és környékét. *Nem tudja, hogy mennyire mehet el a másiknál, bár nem randira hívta, de attól függetlenül még zavarban van, és egy kicsit fél is a visszautasítástól, de jobb nem jutott az eszébe. Így csak vár a másik reakciójára. Zavarában tényleg nem tud mit csinálni, így rá se néz a lányra.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 19:43

* Megtudja, hogy a fiú Ámonos, de ezután nem igazán tud neki mit mondani, pedig mindig is a beszédesebb típusba tartozott. Most meg mintha teljesen leblokkolt volna. Mivel ezután sem tudott mivel előállni, így válaszol a fiú válaszára. *
- Igen, ha jól emlékszem, van olyan. Én Anubiszos vagyok. Ez az egy amit megbírtam itt jegyezni. Könnyebb, mint a helyeket meg egyebeket. * elereszt egy mosolyt, majd enyhén beleharap alsó ajkába. Soha nem volt még ilyen, hogy ne tudott volna mondani valamit is. Meglepődött saját magán. Nem ilyen szokott lenni. Persze, mindenki a bunkóbb, lenézőbb énjéről ismerte, most meg... Megrázza kissé a fejét, aztán várja, hátha valamelyikük meg tud szólalni. A fiú töri meg a csendet először, aminek nagyon örül. Meglepődik kissé a fiú kérdésén, de rögtön meg is szólal: *
- Örömmel * mosolyog rá. * - Még úgysem láttam semmit itt a kikötőn, a klubhelyiségen és a szobámon kivűl. * mondja, majd feláll a padról és várja Jessie-t, hogy elinduljanak. *

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 20:05

*Örömmel tölti el, mikor megtudja, hogy jó kar nevet mondott. Amint hallja, nem csak ő ilyen hogy nem tudja megjegyezni ezeket a neveket. Erre csak mosolyra húzódnak az ajkai.*
- Én is pontosan így vagyok vele, ne aggódj. *A mosoly még mindig ott van az arcán, de nem akar semmit sem, nehogy tolakodásnak vegye a lány. Inkább csak próbál ismerkedni, de ezt is szolidabban, utána meg talán jöhetnek a viccesebb beszólásai, amit talán már nem fog bánni Polina. A nagy csendet ő töri meg, mert ahogy észre veszi a másik nem igazán tud mit válaszolni. Egy sétára invitálja a lányt, hátha elfogadja. És sikeres is a felkérés, mert benne vannak. Amint feláll, mellé lép, és tanácstalanul torpan meg.*
- És hol kezdjünk? *Kérdőn fordítja a lány felé a fejét, mert igazából nem tudja, hogy merre menjen, hátha Polinanak van valami ötlete. Vagy csak eljátsszák azt, hogy mennek valamerre és csak kilyukadnak valahol.*
- Szerintem egy térkép nem ártott volna. *Néz a távolba, és egy kicsit el is húzza a száját. Jobban örült volna, hogyha tudja, hogy mi merre van, vagy legalább valami tájékoztatót kap. Végül is annyira mindegy, hogy merre mennek, a lényeg, hogy most nincs egyedül.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 20:22

* A lány sem tudja, merre menjenek, hiszen mint említette, nem sok helyet ismer. Elgondolkodik, és körülnéz, merre is mehetnének. Ekkor eszébe jut valami. *
- Bemehetnénk Nemesisbe. Más ötletem nagyon nincs, ott meg állítólag elég sok dolog van. * gondolkodik el, hiszen apjától mintha ezt hallotta volna. Szerette Egyiptomot, mert sokkal könnyebb volt eltalálni bárhova, hiszen sík terület az egész, így könnyebben belátható. Gondolta, hogy biztosan lesz a városban egy hely, ahova beülhetnek és megihatnak valamit, közben beszélgethetnek, így megismerheti a fiút. Nem igazán akart tőle semmit, csupán egyedül van itt, így jól esik neki, ha ismer valakit. Persze nem tudja, mit is hozhat még az este. Megvárja, amíg a fiúval együtt el tud indulni az általa mutatott irányba, közben reméli, hogy Jessie fel tud hozni valami témát. *

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-11, 20:32

- Rendben. Akkor vezess, de persze ne pórázon. *Mosolyog egyet mellé, mert nem bántásból mondja, de azért egy kicsit puhít a dolgon, megnézi elsőnek, hogy meddig mehet el ilyen téren. Azért megsérteni, vagy összeveszni nem szeretne, hiszen őt ismeri csak. Bár lehet, hogy mások is vannak itt, de azért ezt nem kockáztatja meg.*
- Szeretsz sétálni? *Jobb kérdést nem tudott feltenni. Ha már úgy is sétálnak, akkor alap, hogy ezt megkérdezi, mert lehet, hogy Polinanak semmi kedve sétálni, de csak udvariasságból mondja. Végül is ez érdekli most a legkevésbé. Ahogy megy a lány mellett körbe néz, és megpróbál minden egyes helyet megjegyezni. Bár most még csak a kikötőben vannak, de hogyha elmennek Nemesisbe akkor tudja, hogy hogyan is lehet odajutni, hátha valamikor elszeretne menni oda.*
~Jó helyem lesz itt, szerintem.~ *Ez a gondolat fut át az agyán, és oldalra tekint a lány arcára. Egy kedves mosoly ül ki az arcára, de gyorsan el is néz más felé, nehogy ebből probléma legyen. Csak arra megy, amerre a másik vezeti, tehát, hogyha beviszi egy sikátorba, hogy megölje, vele megy, bár a végső szándékot lehet, hogy megakadályozná minden eszközzel.*

Hozzászólások száma : 41 Join date : 2010. Aug. 12.

* Nem tudom milyen lesz itt. És , hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekel. Nem azért jöttem ide, mert akartam hanem mert muszáj volt. Ez az átka annak, ha rossz gyerek vagy. A szülők begurulnak és elküldenek az Isten háta mögé. Ahova a legjobb barátnőd se tart veled, mert kiderül, hogy annyira azért nem vagytok jóban, hogy ilyen messzire eljöjjön miattad. Tehát nincs más lehetőséged mint, hogy jó gyerek leszel és talán majd visszamehetsz oda ahonnan jöttél. Addig viszont szenvedd végig az egészet..
Egy rövid fekete sortban, és egy fehér-kék matróz mintás ujjatlanban vagyok. A papucsom mellettem hever, én pedig a stégen ülök és a lábamat lógatom a vízbe. Valahogy hűteni kell magamat. A szellő ami kellemesen fújdogál, kicsit ugyan enyhít a körülményeken. Pirosas hajamat folyton az arcomba fújja. Az elején amikor kijöttem ide, eléggé idegelt, de most már eljutottam arra a pontra, hogy azt mondom nem érdekel. A kezem hátul, azon támaszkodok és lehunyt szemmel gondolkozok, hogy vajon mi is lehetett az igazi oka annak, hogy idekerültem. Egészen addig jelennek meg emlékképek a fejemben, amíg érzékelem, hogy egy árnyék vetődik rám. Érdeklődve fordulok az árnyék forrása felé. Eddig nem nagyon volt alkalmam beszélgetni meg ismerkedni a többiekkel. Talán most jött el az ideje, hogy egy embert kipipáljak.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-13, 16:18

*Új diák, felfedező túra. Ez a megszokott, mikor valaki megérkezik az iskolába, így David is ezt csinálja. Ami a szüleit illeti, nem voltak zsémbesek. Akárhova elmehetett volna a fiú, de ő egyiptomba akart. Valahogy ez vonzotta őt a legjobban. Lehet, csak mert meleg van, vagy mert a lányok ebben a hőségben nem annyira öltöznek fel. Ki tudja. De amint megérkezik a fiú a születésnapján, már nézelődik is körbe. Nem sokkal később egy kikötőbe ér.*
-Jééé, kikötő a homoktengerre?
*Mondja ki a gondolatait, majd megpillant egy lányt a kikötő stégén ülve, és odaoson mögé. Pontosabban nem osonna, de hát nem akar odarohanni. Híven azért az apja és a mostohaanyja származására, és nemességére, felvont fejjel, rendes testtartással odasétál a másikhoz, majd a lány mögött elkezd köhincselni*
- Khöm. Jó napot! David Collier. Önben kit tisztelhetek hölgyem?
*Kérdez vissza mély, lágy, selymes hangján, és egy mosolyt küld a lány felé. Ez tipikusan az a mosolya, amivel le akar valakit nyűgözni, és a lányt igencsak le akarja. Valahogy megtetszett neki a kis vöröske*

//fagyunk//

Hozzászólások száma : 41 Join date : 2010. Aug. 12.

* Nem értem minek a köhécselés. Észrevettem, hogy jön.. Talán azt hitte, hogy épp ábrándozok. Sebaj. Fő az első benyomás, márpedig nem árt, ha nem utáltatom meg magam mindenkivel az elején. Elég lesz majd évközben. Egy mosolyt viszek fel az arcomra és a hang irányába fordulok. Közben a szemöldököm a magasba szalad a magázásra. Feltápászkodok, hiszen zavaró ez a szintkülönbség, hogy én ülök ő meg áll. Leporolom a ruhámat, majd még mindig mosolyogva én is bemutatkozok.*
- Helló Mr. Collier! Kelly, Kelly Lux.
* Nyújtom a kezem, miközben nyugtázom magamban, hogy eléggé szemrevaló a gyerek. Ez is volt a baj a magántanárral. Nem voltam ilyen aranyos fiúk közelében nap mint nap. De ettől függetlenül még így is sikeresnek érzem magam az ellenkező nem körében.*
-Ha megkérhetnélek tegeződjünk már , a magázás öregít ..
* Nevetek fel azon a tipikus megmásíthatatlan csilingelő hangomon. Amivel az unokatesóim folyton piszkálnak. *

// Most el kell szaladnom egy kis időre. Majd írok utána //

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-22, 14:14

* Nem akarta megütögetni a lány vállát, vagy pedig mögötte megszólalni úgymint "Szia ki vagy?". Próbál illedelmes lenni, és hű ahhoz, hogy ki is az apja. A név ugyanis kötelez. Persze nem csak a név, hanem a viselkedés is domináns, és a fiú ezt nem felejti el. Azonnal nyújtja a kezét a lány felé, hogy felsegítse, hiszen illendő ez egy férfi, illetve fiú részéről, aki a mai napon tölti a 17. életévét. Majd ahogy a lány is felkel, meghallja annak mézédes hangját, mire csak sármosabb mosoly jelenik meg az arcán, és kézcsókot ad a lánynak, akinek immár a nevét is tudja.*
- Kelly. Gyönyörű név.
* Nos igaz, David nem az a fajta srác, akitől inkább messzebb mennének a lányok. Hiszen olyan mint a mágnes. Villantja a pénztárcáját, és a helyes, lenyűgöző mosolyát, és más nem is kell. Egyedüli probléma talán csak az lehet, hogy a fiú még a drága igazgatónőkre is ráhajtana, sőt a karvezetőjére, bárkire. Ez nála amolyan cél. Minél több embert megszerez, annál jobb a közérzete, és nem ismeri a visszautasítás. A különbség egyedül az, hogy Kelly valahogy nagyon szimpatikus Davidnek. De majd úgyis elválik, hogy ebből mi lesz. Kaland vagy kapcsolat, de az biztos, hogy David nem fog nyugodni, ha nem lesz semmi.*
- Ugyan már. Ilyen csodás szépség társaságában, mint Te, az idő lelassul, és minden megfiatalodik. A nap is csak szégyenkezhetne és irigykedhetne a szépségedre. De ahogy akarod. Óhajod számomra parancs.
* Hangja lágy, de férfias. Látni, hogy Davidnek legfőbb célja megkaparintani Kelly-t.*

//Rendben^^//

Hozzászólások száma : 41 Join date : 2010. Aug. 12.

* Tiszta úriember ez a David. Anyám biztos értékelné a neveltetését, hiszen neki az a fő, hogy minél jobban látszódjon valakin az aranyvér beütése. Ezért is pikkel rám, hogy nem vagyok képes normálisan viselkedni, mint egy úri hölgy. *
- Anyának köszönhetem. * Húzódik egy pici fintorra a szám.* - De azért köszi. Mellesleg a David is szép név, azt hiszem azt jelenti, hogy kedvelt, szeretett. Igaz?
* Nézek rá egy huncut mosollyal. Nos, igen a nemesi viselkedés nem előnyöm. Ez azonnal meglátszódik. Viszont ha nagyon muszáj akkor tudok én finomkodni is. Körülbelül leesik az állam, amikor a bókolását végig hallgatom. Más valószínűleg most itt pironkodna és olvadozna..Esetleg már azonnal David nyakába ugrana. De én nem.*
- Hát akkor a nap eléggé makacs, mert úgy tűz és süt hogy az csak na. Talán ezzel büntet ?
* Egy kis egoizmus is szorult belém. De hát kiben nincs ?! Egészséges önbizalomnak hívom.*
- Ne hamarkodd el, David !
* Nevetek arra, hogy az óhajom számára parancs.*
- A végén még kihasználnálak. Az meg eléggé bunkó dolog lenne .
* Kisimítok egy arcomba hulló tincset, majd felnézek a fiúra. Annyira én sem vagyok alacsony, de azért még így is magasabb nálam vagy egy fejjel.*
- Melyik házba tartozol ?
* Kérdezem. Ha már itt van, ismerkedjünk. Meg talán terelem is egy kicsit a témát. Azt hiszem, keményebb eszközökhöz folyamodnék, ha nem hagyja abba a bókolást.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-22, 18:47

*Úriember, vagy sem, akkor is illendően viselkedik, hiszen a szülei mindig így tanították. Legalábbis az anyja amíg élt, és az apja, aki él, és fizeti a fia teljes taníttatását, ha már a férfi másik törvényes gyereke elveszett. Évekkel ezelött, amikor Dav apja még nem is tudott a fiúról, akkor vesztette el csöpp, kis nyávogós lányát, Lea-t. Persze a Collier fiú nem számít egy cseppet sem arra, hogy majd megpillantja féltestvérést, Lea Allison Garcia-t az itt léte alatt. De eddig még nem. Még más köti le.*
- Szép nevet választott. Lenyűgöző. * Aprót biccent a lány felé, és észreveszi a fintort, de nem nagyon köti le, inkább gyengén a lány arcához ér, majd megsimítja.* - Ennél szebb nevet talán még nem is hallottam.
*Hangja megnyugtató lehet a lány számára, és teljesen úgy érezheti magát, mintha valami kényesztető kúrán lenne, hiszen a fiú hangja olyan mint a legédesebb dallam.*
- Büntet... Büntetne, de azzal, hogy süt, azzal csak megszépít téged, hiszen ebben a ragyogó fényben csak tündökölsz mint a gyémánt. De úgy sem hiszel nekem. Biztos azt hiszed, hogy csak ámítani akarlak.
*Vet be egy kis cselt, hátha a lánytól kap egy kis pozitív gesztust, és jobban tudna közeledni Kelly-hez, de eddig csak a lány pajkossága mutatkozik, ami nagyon nem is zavarja Dave-t, de akkor is jobban örülne, ha könnyű préda lenne Kelly, ám lehet, hogy ez a nehezen elérhetőség lesz az, ami miatt David jobban fog vonzódni az ifjú hölgyhöz.*
- Nem hamarkodom el. Az életemet is a kezedbe adnám.
*Tekintete hirtelen megcsillan a lány felé, olyasmit sugallva, hogy a fiúnak nem kell más, hogy a fiúnak csak Kelly kell, és egy részben ez így igaz is, de még David sem tudja, hogy hányad részben, hiszen nem is ismeri a lányt. Csak a vörös tincsek, és a tökéletes külső ragadta meg a fiút, ami errefelé nem ritka, de mégis. Kelly valahogy más. Ez az ami miatt nem képes a diú a nemleges válasz elfogadására.*
- Anubiszos vagyok? És te? *Kérdez a kérdésre, majd elmosolyodik, és újra kérdezni készül.* -Esetleg a bárban meghívhatlak egy italra?

Hozzászólások száma : 41 Join date : 2010. Aug. 12.

- Mindig is értett a külsőségekhez.
* Vonom meg a vállam. Apró kis szikrákat érzek David ujjai nyomán, de inkább szemet hunyok felettük. Az nem lehet, hogy egy ilyen röpke találkozás alkalmával már is megadjam magam. Még akkor sem, ha be kell vallanom magamnak, hogy David, jóképű és igazi sármőr. A látszat néha csal. Az alma is lehet rohadt belül, még ha kívül a legkívánatosabb és szebb is.*
- Nos, kedves David úgy látszik a bókoláson kívül még a gondolatolvasáshoz is értesz. Igazán tehetséges vagy.
* Biccentek elismerően egy apró mosoly kíséretében. Érdekes játszmának nézünk elébe. Legalább is úgy érzem. Mert, hogy én nem fogom magam könnyen megadni az biztos. Kíváncsi vagyok melyikünk adja fel először.*
- Ez aranyos, másrészt viszont meggondolatlan. Miből gondolod, hogy nem élnék vele vissza és csinálnék rossz dolgokat ?
* Közben szórakozottan rugdosok egy követ a víz felé. Ami egy kis csobbanással el is merül.*
- Anubisz.
* Szóval egy házban leszünk. Végre találkoztam egy olyan valakivel aki szaktársam lesz. Nem tudom, hogy mit jelent az , hogy valaki anubiszos. Remélem nem skatulyáznak be emiatt. Ha még is, akkor én biztos kitörök onnan.*
- Jól esne egy frissítő, ebben a hőségben.
* Fogadom el a meghívást. Tikkasztó hőség, nem leszek olyan sokat a szabadban miatta. Talán majd ha már rendesen megszoktam mindent..*
- És te honnan jöttél ?
* Kérdezem miközben ha minden igaz elindulunk valamerre. Mert én nem tudom, hogy hol van a bár. Örülök ha az iskolába visszatalálok majd.*

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-22, 19:39

- Hát, nyílván adott a külsőségekre, ha ilyen gyönyörű lánya született. Tudod, nem esik messze az alma a fájától.
*Mosolyodik el, majd kezeit a zsebébe dugja, és nézni kezdi a végtelennek tűnő homokrengeteget, miközben olykor a kikötőre pillant. Davidnek nem volt egyszerű élete, és ha belegondol, tényleg nem sok eltérés van a szülei és David közt. Hiszen olyan sármos mint amilyen apja, és pont olyan nemes, de az igazán fontos lelki értékeket, azt édesanyjától örökölte. Milyen kár, hogy már csak apja van neki, mint befolyásoló tényező.*
- Nos, Kelly, úgy vélem a gondolatod téves. Nem vagyok gondolatolvasó, csak az érzéseimre hagyatkozom. Az után megyek, amit a szívem súg, és mellékesnek tartom a gondolkodást bizonyos téren. Nem tanulok épp, és úgy gondolom, hogy nem is párbajozok. Minek ésszerűnek és meggondoltnak lennem, ha az pillanatnyilag nem sokat ér?
*Fejezi ki hosszasan magát, miközben mélyet sóhajt, és egy cseppet sem néz a lányra. Mintha eltűnt volna a varázs, de vajon tényleg így van? Majd elválik*
- Akkor rossz dolgot teszel. *Mondja vállat vonva, majd figyeli a játékos lányt. Nem olyan, mint akit érdekelne David jelenléte, ha közben kavicsokkal játszik, de a fiút nem zavarja ez a viselkedés, sőt el is felejti a külső tényezőket, mikor megtudja, hogy egy karhoz tartoznak. Ez kicsit felvillanyozza, de nem mutat túlzott érdeklődést, csak irányt mutat a lánynak, hogy merre induljanak a bár felé, beszélgetés közben*
- Igen, a hőség elviselhetetlen. *Motyogja, miközben újabb kérdést tesznek fel neki, amire persze egyszerű a válasz, mégis elgondolkodik.*
- Angliából... és te?
*Szólal meg teljesen semleges hangon, majd a lány felé fordul, miközben hamarosan megérkeznek a bárba*

Hozzászólások száma : 15 Join date : 2010. Aug. 29.

A nap már magasan jár az égen, mikor egy hajó köt ki a kikötőben. Az emberek szinte mind egyszerre akarnak leszállni, így hatalmas tülekedés alakul ki. Persze én a józan eszemre hallgatva hátra maradok. A francnak sincs kedve még jobban erőlködni ebben a melegben. Apropó meleg… Mégis hány fok lehet? Árnyékban negyven? Ez kész téboly. Oké, aláírom én erősködtem, hogy minél távolabb kerülje az áldott családi háztól, de talán kissé túl messzire jöttem. Ahogy így morfondíroztam elkezdtem keresni legjobb barátnőmet, Mayát. Hála legyen az égnek ebben a fejetlenségben ő az egyetlen biztos pontom. Még mindig nem tudom elhinni, hogy a szülei elengedték ide…
- Maya, ne rohanj! – szóltam utána. Persze barátnőm mindig szeret pontosan érkezni, indulni, és a többi. Nagy nehezen mi is lekeveredünk valahogy, ami külön boldogsággal tölt el, mivel még jobban tudatosul agyamban, hogy MELEG VAN!
- Itt külön fűtenek, vagy mi a fene? – szörnyülködök el. Jó, mondjuk én beszélek? Oroszországban születtem és ott is nevelkedtem, kivéve azt a pár szemesztert mikor egy Angol bentlakásos suliban kellet sínylődnöm. Mondjuk arról nyithatnék egy vitát, hogy ki szenvedett jobban, én vagy az igazgató. Szegény fazon megszabadult pár hajtincsétől mire elballagtunk Mayával. Érdeklődve néztem körbe hátha látok valakit, aki esetleg értünk jött, de sehol senki. Jellemző… Mikor szükség lenne egy tanárra sehol nincs senki… és még mindig meleg van! Megunva az ácsorgást ledobom a táskáimat, és szépen letelepszem a tetejére. Általában nem vagyok ennyire nyűgös, de egy: Hosszú volt az út. Kettő: fáradt vagyok. Három… említettem már hogy meleg van? MERT IGENIS AZ VAN! Hát mi lesz így az én drága acélbetétes hírnevemmel?

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-30, 11:32

Hajónk pontosan érkezik a kikötőbe, ami meglepő teljesítmény. Annyi ember szállt fel meg le a többi helyen, hogy azt hittem, legalább egy órát késünk. Ez is biztos valamilyen varázsos cucc. Mármint, hogy pontosan érkezünk. Sok rosszat el lehet mondani rólam, de azt nem, hogy sokszor elkésnék. Szeretek pontos lenni. Barátnőm, Nastia ettől a falra tud mászni. Mindig azt kérdezi, hogy lehetek én lázadó, ha még késni sem vagyok képes. Nem ő nevelkedett egy kínai családban, ahol a késésért bünti járt. Nem kapsz enni, nem mehetsz sehova és még a kedvenc plüss macidat is elveszik, így aztán még aludni sem tudsz,. Kész terror.
Levánszorgok a hajóról. Vánszorgok, mert egyrészt dög meleg van, másrészt mert annyian vagyunk. Nastia kiabál utánam, hogy ne rohanjak. Na de kérdem én, ki rohan? Itt nem lehet rohanni csak vánszorogni. Körbepillantok, mégis hova jöttünk önszántunkból.
- Nem is olyan rossz hely.
Konstatálom. Bár Franciaországot jobban komáltam volna a sok helyes pasival meg butikokkal és a Riviérával, de sajna ez volt az egyetlen hely, ahova a drága szüleim küldhettek. Puccos, drága, elit suliba ugyebár nem lehet, mert ők nem fizetnek azért egy rahedli pénzt, hogy felvegyenek. Azok után, amit a többi suliban műveltem nem látnak igazán szívesen. Sebaj. Jól el leszünk mi itt. Ledobom a cuccom a stégre, elhelyezkedem rajta és várok, hogy valaki jöjjön értünk.
- Remélem nem kell egész nap itt dekkolnunk. Szeretném már levetni magamról ezt a meleg cuccot.
Tűröm fel pólóm ujját. Hiába, Angliában nincs meleg. Soha sincs meleg.

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

*Hát igen. Nem sokára elkezdődik a tané ez azzal is jár bizony, hogy jönnek a diákok. Értesítést kaptam róla, hogy két Íziszes diák jön ma a kikötőbe. Két Íziszes. Természetes, hogy a karvezetőjük megy le értük. Vagy is persze, ha valami miatt én nem tudnék akkro más menne le, de hát ráérek szóval én megyek. Örülök, hogy gyűlnek az Íziszesek és persze más körül se forog az agyam csak is kizárólag a tanév körül és persze az évnyitó körül. Szeptember 4.-e. Legyen már végre 4.-e. Jó persze a tanárnak könnyű ezt mondani nem ő fog egész tanévben sínylődni. nem tervezek eget rengető beszédet sőt még csak előre sem fogom megírni. Össze szedem mit akarok mondani és kész. Nem lesz oylan hosszú. Mondjuk jellemző, hogy nekem kell mondani a beszédet. Mindegy még élvezni is fogom. Minden esetre a húgomat ha teszik neki,ha nem muszáj lesz ott állnia mellettem az a minimum, hogy a két igazgató ott áll kint a diákok előtt. NA jó mindegy most a diákokra kell koncentrálni. Az órámra nézzek. Jól van a hajó kb. még csak msot fútt be mire leszállnak meg minden. Elég hosszú menet az. Ha jól tudom ismerik is egymást szóval egy szobába osztottam őket. Úgy döntöttem ma egy kicsit könnyedre vesszem a figurát. Ma az egyik kedvenc össze állításomat vettem fel. Térdem alá pár centivel érő fehér szoknya, fehér topp és fehér szandál stílusú magas sarkú. Egyszerűen meg vagyok bolondulva ezért az össze állításért. Ezt megfűszereztem egy hosszú fekete nyaklánccal az egyik csuklómra egy fekete gyöngyös kar kötött ettem a másikra pedig a fekete szíjas órámat, fülbe valónak egy fekete-fehér mintás hosszú, lógósat választottam. majd a tükör elé álltam és megfésültem a hajamat és kiengedve hagytam mint mindig. Így ni. Felkaptam az asztalomról a két nyakláncot amiben a királyt van majd elindultam lefelé. Diákok voltak akik rám köszöntek majd mentek is tovább. Élvezik a szünet utolsó napjait. Át haladtam Nemsis forgatagán majd a kikötő felé vettem az irányt. Meleg van. Mint mindig. Megszoktam itt élek kicsi korom óta. Az órám szerint a hajó már kikötött és már itt is vagyok. És a két lány is. Végig néztem rajtuk ahogy közeledtem hozzájuk. Tipikus. Na jól van. Mosolyogva megyek oda és köszönök nekik.*
-Sziasztok! Aria Cantara Wilson vagyok. A kar vezetőtök és az egyik igazgató. Remélem jól utaztattok.
*Majd át nyújtom nekik a nyakláncokat. És meg várom még felveszik.*
-A nyakláncokat kötelező viselni. Így tudtok varázsolni. Ha esetleg nem teszik stb ellehet tünteti a fedő varázslattal, de viselni kell. Minden mást meg tanultok majd az órákon. Ha van kérdésetek nyugodtan tegyétek fel és ha gondoljátok indulhatunk is. Egy szobába kerültettek.
*Majd motyogok valamit és a csomagok eltűnek.*
-A szobátokban vannak. Így könnyebb lesz menni.
*kacsintok rájuk majd ha minden igaz elindulunk.*

Hozzászólások száma : 15 Join date : 2010. Aug. 29.

Ahogy így ücsörgünk egyre jobban kezdek kételkedni saját döntésemben, ami azért elég nagy szó, tekintve, hogy nekem mindig mindenben igazam van. Ha pedig nincs az csakis egy szörnyű félreértés. Unottan fordulok oda barátnőmhöz, hogy legalább ne úgy üljünk itt mint két kuka. Persze Maya is így véli így megszólal.
- Nekem mondod? Azt hiszem, hogy a ruháim többségét kidobhatom a kukába… - panaszolom. Na igen… Oroszország után Anglia nem túl nagy változás, mármint ami az időjárást illeti. Erre most itt ez az irritáló hőség.
- Ha fél órán belül nem jön értünk senki, akkor induljunk el és keressük meg a sulit – tanácsolom hirtelen. Nem szeretek tétlenül üldögélni, mikor ennyi erővel akár fel is fedezhetnénk a környéket. Rühellem a semmittevést, nekem mindig csinálni kell valamit, ha mást nem hát menni. Így utólag már áldom az eszem, hogy a szakadt farmerom vettem föl, így legalább valahol levegőhöz jutok. Ahogy az embereket vizslatom észreveszem, hogy mindenki rohan. Nekik miért nincs melegük? Vagy csak én vagyok ilyen nyámnyila? Eddig azt hittem bírom a hőséget, de az maximum harminc fok volt, itt meg árnyékban van negyven. Türelmetlenül kezdek el dobogni a lábammal.
- Jöhetne már valaki aki útba igazít minket… - morgom. Aztán hirtelen, mint derült égből villámcsapás elénk szambáz egy nő. Elég feltűnő egyéniség, az mg kell hagyni, bár én sem vagyok kutya a zöld fejemmel, de sebaj. Pislogok párat mikor bemutatkozik, majd kissé vontatottan felállok és kezet nyújtok neki.
- Anastasia Arzsak… örvendek – hazudom. Már miért örülnék egy tanárnak, főleg ha az a karvezetőnk pláne hogy igazgató is, ami közben kiderült. Na de hogy két igazgató van? Sebaj dupla élvezet lesz kicsinálni őket. A bennem lakozó kisördög azonnal gyártani kezdi a jobbnál jobb kiszúrási terveket. Aztán a tanárnő hirtelen az orrunk alá nyom valami nyakláncot. Már éppen meg akarok szólalni, hogy: „De ugye ezt nem kell hordani?” csakhogy ő megelőz. Lesújt a hír, hogy egy ilyen „ékszert” kell viselnem. Ez szörnyű, na de majd csal túlélem valahogy. Legfeljebb rápakolok még másik három nyakláncot, vagy sálat vagy valamit, hogy ne látszódjon.
Örömteli hír, hogy Mayával egy szobába kerültünk, így legalább nem kell az éjszaka közepén átszökni egymáshoz. Már éppen nyúlnék a csomagokhoz, mire azok eltűnnek. Kissé neheztelek ha a cuccaimat macerálja valaki, még ha jót is akar… Nincs mit tenni, eljött a vég. Kénytelenek vagyunk vele menni. Már előre „élvezem” ezt az egész helyzetet. De mint mindig, most is ki fogom hozni belőle a legjobbat.

Tárgy: Re: Kikötő 2010-08-30, 13:04

Ahogy a dög melegben várakoztunk és Nastia panaszait hallgatom, szemmel felfedezem a környéket. Nem is olyan lestrapált hely. Elég nagy, hogy ne unjam meg egy hét után. Bár elvileg itt valami újat fogunk tanulni. Na majd meglátjuk.
- Ne panaszkodj már annyit!
Szólok rá barátnőmre. Néha nagyon tud idegesíteni a nyafogásával. Elég ritka nála, de akkor nagyon tudja csinálni.
- Mondtam, hogy a bundakabátod ne hozd el. Miért nem küldted haza, ha az a kedvenced? Itt maximum farsangon hordhatod. Majd te leszel az eltűnt orosz hercegnő. Még a neved is egyezik vele.
Vigyorgok rá. Olyan jó végre bosszantani valakit. Egész úton megkímélten, de most már nem bírom tovább. Ismeretlent nem lehetett a hajón és most sincs itt más.
Mehetnékével én is egyetértek. Minek üldögéljünk itt, ha ennyi erővel magunk is elmehetnénk a suliig. Bár annyi csomagom van, hogy nem biztos, hogy el tudnám odáig cipelni. Kicsit sokat pakoltam. Igazából az egész szobámat bepakoltam a bútorokat kivéve. Nem szándékozom sűrűn hazajárni. Maximum az angiai nagyimhoz. Hogy az a nő mennyire jó fej! Már most hiányzik. Rögtön írok neki, amint lesz egy asztalom, tollam és papírom.
Várakozás közben egy felénk közeledő nőt pillantok meg. Mivel mindenki más a városba igyekszik, a nő nem lehet más, mint egy tanár a suliból.
- Nem rossz a stílusa. - Súgom oda barátnőmnek. – Bár nekem kicsit egyhangú.
Felállok. Mégse indíthatok úgy az új suliban, hogy rögtön bunkó vagyok. Arra ráérek később is. Előbb ki kell tapasztalni a helyet és az embereket. Addig nem érdemes semmit sem csinálni. Csak magamnak ártok, ha nem tudom, meddig lehet elmenni.
- Jó napot! Maya Jade Wong vagyok. Kicsit fárasztó volt az út, de megérte.
Tisztelettudóan és kedvesen beszélek megszokott faragatlan stílusom helyett. Végül is még nem történt semmi olyan, ami miatt változtatnom kéne a hangnememen. A következő percben viszont már másképp gondolom, mikor is egy nyakláncot nyújt felénk a nő. Én elvből nem hordok semmilyen ékszert a karkötőmön kívül, amit a nagyitól kaptam. Fintorgok egyet, de elveszem és a nyakamba akasztom. De csak azért, mert azt mondta, csak ezzel lehet varázsolni. Ha nem hordom vagy hisztizem miatta, akkor minek jöttem ide?
Rövidke beszéde végére újból felvidulok. Nastiával leszek egy szobában. Éljen. Csomagomért nyúlnák, hogy valahogy elvigyem a suliig, de azok eltűntek. Okés, hogy segíteni akar meg minden, de azért megkérdezhetett volna. Persze udvariasan megköszönöm, mint egy jó kislány.
- Köszönöm, így tényleg egyszerűbb. Kicsit sokat pakoltam. Jelen pillanatban nincs kérdésem, csak szeretnék minél előbb hűvösebb helyre kerülni.
Követem az igazgatónőt, mikor elindul, hogy megmutassa, hol is fogjuk tölteni a következő évet. Legalábbis nagyon remélem, hogy egy hónapnál tovább húzzuk itt és nem rúgnak ki, mert akkor haza kell mennem és azt nagyon nem szeretném.

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

*Én nem késtem nem szokásom, sosem volt az és nem is lesz. Egy dolgot utálok, késni. Sosem szoktam. Ennyi volt megadva, hogy ennyire érnek ide én ennyire jöttem. Kész. De ahogy látom jól el voltak. Na mindegy nem izgatom magam ilyen dolog miatt. Bár lehet kiadok egy k9özleményt majd a professzoroknak meg a karvezetőknek, hogy legalább 10 perccel előbb legyenek a kikötőben mert elő fordulhat bár mi. szóval ez msot nekem is tanulság volt, de hát mit akarok ez az első tanévem így is jól kezdődik saját hibáiból tanul az ember, na meg ha valamit első csinál az rend szerint nem tökéletes vagy legalább is nem teljesen. Meg úgy ámblok az ember sosem tökéletes. na mindegy nem most kezdem el ezt fejtegetni. Most a diákok a lényeg. Igen feltűnő jelenség vagyok mondták már egy páran. Nem tehetek róla ilyen a természetem így kitűnök a tömegből akaratom ellenére is. Oké néha nem árt, ha az ember kitűnik belőle, de néha jó lenne, ha bele olvadnék. Mondjuk, ha bele akarok akkor bele tudok. Ügye egy alakváltónak a beolvadás nem okoz nagy problémát. vagy is nekem nem szokott bár ilyenre ne szoktam használni az alakváltást. Nem tudom miért csak ilyenre ne szerettem sosem használni. És szerintem nem is nagyon fogom. Persze szertem az alakváltást meg hasznos meg minden csak nem erre. Hát elég ez a jó kislány szlogen amit msot láttok. Ügye msot ezt nem gondolták komolyan, hogy bevesszem. Adják csak önmagukat szépen. Különben sem szoktam egy diák fejét sem leharapni. Ami azt illeti én nem vagyok annyira lobbanékony. Nálam a gyufát rettenetesen nehéz kihúzni, de aki kihúzza.Na annak annyi. Szóval leég béke tűrő vagyok, és nehéz a gyufát kihúzni, de akinek sikerül az számoljon azzal, hogy nem éli meg a napját vagy csak szívószállal bír majd enni. kezet fogok először Anastasiával.*
-Részemről a szerencse Anastasia. örvendek Maya.
*Maya mondatán hűvös a helyről csak elmosolyodom. Na igen akik nem itt éltek vagy nem ide valóiak azoknak ez a klíma elégé furcsa és szokatlan,d e meg lehet szokni.*
-Az iskolát természetesen bűbájok veszik körül amiknek hála az iskolában tökéletes a hőmérséklet szóval ott már jobb lesz.
*Majd elindulunk át Nemesisen. Nemsisben mint mindig nagy a sürgés forgás. De hát melyik városban nincsen az? Én személy szerint szertem Nemesis-t. Nyugis, de még is zajos olyan kellemes, olyan sodró. Bár ez csak egy magán vélemény.*
-Lányok. Ezt a jó kislány szlogent legyetek szívesen velem szembe ne használni. Ügye nem gondoltátok komolyan, hogy be veszem? Remélem nem.
*Átverni ilyenbe az emberismeret tanárt? Lehetetlen. Mondjuk ők ezt még nem tudják, hogy azt is én tanítom,de ami késik az bizony nem múlik. Majd jó idő múlva megérkeztünk a piramisba. És egyenesen az előcsarnokba mentünk.*
-értelem szerűen ez az iskola előcsarnoka. A lépcső soron lehet el jutni a szintekre. Az Ízisz a negyedik szinten helyezkedik el.
*Majd el mondom melyik szinten mi van, de ezt így úgy se lehet el mondani, de azért kb. a fontosakat jó ha már msot tudják.*

//És akkro ez a hsz amit msot írtok majd menjen az előcsarnokba.//

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

*Újra a kikötőbe jöttem. Egyre többet hajózok ki. Persze a legtöbbször társ nélkül. Egyszer sikerült csak Linnt meggyőzni nem is piszkálom emiatt. Jó ez nekem, hogy egyszer sikerült. Nem is kell több. Viszont attól én még egyedül is ki megyek.
Csendesen haladtam a tenger parton a hullámokat és az ég kék vizet figyelve ahogy a nap rásütött így aranysárga csíkokat festve a víztüköre. Lassan értem ki a kikötőbe. Egy kék farmer volt rajtam egy fehér póló meg egy torna cipő. Mivel csak hajózni mentem így nem öltöztem ki. A szkarabeuszos nyakláncom volt rajtam és ennyi, egy nagyon kincsi sminket tettem fel és össze gumiztam a hajamat.
Ahogy oda értem fel mentem a hajóra majd ellenőriztem, hogy minden a helyén van-e és minden rendben van-e. Megnéztem a vitorlákat is és a vitorla tartókat. Minden készen állt. A hajó végébe mentem, hogy el kössem a kötelet mikkor meg láttam egy ismerős alakot a távolba. Jaj ne. Merlin mit vétettem én? Sajnos túl közel van ahhoz, hogy időben el tudjam indítani a hajót. Remek. Inkább folytattam amit elkezdtem. Elkötöttem a hajót a stégtől majd a kötelet szépen össze tetem és a hajó végébe tettem.*