Erkély

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 21:05

Már megint egy unalmas évnyitó. Már megint tömegnyi ember, már megint hosszú, monoton beszédek órákon keresztül. Egy újabb varázslatokkal agyoncsicsázott terem. A tanárok azt hiszik ezzel le lehet nyűgözni az embereket. Pedig nem. Legalább is Caprice szerint biztos, hogy nem. Már negyedik éve éli túl az ilyesfajta ceremóniákat, igaz, most egy új környezetben. Caprice sosem volt nagy társasági ember, és amit a legjobban utált, az a tömeg. Így pár perc nézelődés a teremben után keresett egy nyugis helyet, ahol egyedül, vagy legalábbis nem ennyi ember között lehet. Többször összefutott már emberekkel az iskolából és a gólyák közül. Meg van róluk a véleménye. Csupa nagyképű, önző és valószínűleg exhibicionista senki.
Az erkély szélén állt a korlátra támaszkodva, miközben ezekről gondolkodott.

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 21:11

Léptei visszhangzanak a folyosón, ő maga pedig mérgelődve siet a friss levegőre, hogy kiszellőztesse a fejét. Ennyi badarságot, sok ostoba kölyköt és még több tanárt. Persze, hatalmas terv volt az agyonvarázsolt évnyitó, főleg ha a többiek is csináltak volna valamit amíg ott volt. Mindegy, túl van a dolgán, mára elég volt az olvasásból is.
"Legalábbis egy időre elég volt belőle."
Lassan már a könyvek sem tudták csillapítani az egyre fokozódó ingerültségét, tudásvágyát. Az emlékek, a kiesett évek. Mindennek tetejében az iskolában még magánya sem volt. A folyton mászkáló tanári had, az érdektelen diáksereg.
"talán rossz döntés volt Alex, de ez jár neked."
Ahogy az erkélyre ér, meglátja a magányosan álldogáló lányt és rájön, mennyire utálja a társaságot.
- Fantasztikus...- suttogja halkan és végül nekidől az ajtófélfának.

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 21:22

Természetesen meghallja a lépteket már elég messziről is.
- Na ennyit a csendről és a nyugalomról.
Egy gyors 180 fokos fordulatot téve a férfire néz. Végigméri és felismeri benne az egyik tanárt az évnyitóról. Lassan elvigyorodik és cinikusan megszólal.
- Jó estét tanár úr! Gratulálok az ünnepélyen való munkásságáért!
Félrenéz az égboltra, egy ideig tanulmányozza azt, majd már rá sem nézve újra Alexanderhez szól.
- Vége a munkának vagy megunta a fényes társaságot?

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 21:26

Az enyhén ironikus hangvételre felfigyelve a tanár arcán halovány mosoly jelenik meg egy pillanatra, majd ismét komor arcot öltve reagál nyersen.
- Valahogy van egy olyan érzésem, hogy nem csak engem irritál az a sok beképzelt bolond, vagy talán rosszul hiszem?
Miközben ezt mondja, tekintetével végigpásztázza az eget, majd szemei megállapodnak a holdon.

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 21:50

Elmosolyodik a kérdésen, hiszen végre értelmesnek nevezhető társaságra lelt. Gondolatait sosem szerette megosztani senkivel, mindig elég különc is volt ilyen téren. Mindig utálta azokat, akiknek feltűnési viszketegsége van, és még nagyon sokakat. Irtózatos mennyiségű előítélete van, és mindenkiben tudna olyat találni, amivel Caprice előtt eláshatja magát egy életre. Ennek ellenére Caprice nem egy nagyképű lány. Sohasem azért gyűlölte a fent említetteket, mert magát többnek tartotta.
- Minden épeszű embert irritálnak. - Válaszol kurtán, tömören.
- Bár lehet, hogy csak nem értem meg őket és ezért nem szívlelem őket.
Most újra a férfira néz és egy halvány mosoly kíséretében az illemnek megfelelően bemutatkozik.
- Caprice de Luca, Anubisz 4. év

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 21:58

Lassan leveszi a tekintetét az égről és bólint. Végignézz a lányon, majd lassan megszólal.
- Alexander Rocketfort.
Egy pillanatra elgondolkodik. Egy negyedéves, tömegnyi harmad és másodéves. Mi az istennek átvenni diákokat más helyről. Ez az iskola viccesebb felfogású volt, mint gondolta.
- Közröhej. Most nyitunk, de felsőbb évesekkel van tele a hely, mintha már évek óta működnénk.
"Bár belegondolva, az iskola nagy múltú. Mégis van egy olyan érzésem, hogy az a nagy múlt, egy elég silány jövővel nézz szembe..."
- Szóval, hogy-hogy csak így egymagadban. Hol van a szívdöglesztő hímnemű, vagy a szivárvány színeiben pompázó pletykás barátnő?

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 22:08

- Örvendek!
A férfi szemébe néz, majd ezek után már úgy beszél hozzá.
Alexander tájékozatlansága hallatán már majdnem elmosolyodik, bár igaz, senkinek sem kell tudnia, hogy Caprice miért hagyta ott az előző iskoláját. Sőt, elég nagy probléma lenne belőle, ha bárki is megtudná, és bizonyítékot is szerezne munkássága ellen.
- Valahogy fel kell tölteni a felsőbb évfolyamokat is. Mellesleg mindenki önszántából jött ide. Egy diákot sem kényszeríthettek a váltásra. Legalább is jogilag biztosan nem.
Ezután a válasza után a tanár az egyik 'kedvenc' témáját hozza fel. Sosem voltak barátai, sőt. A szülei egyenesen tiltották, hogy bárkiben is túlságosan megbízzon, vagy szeressen valakit.
- Nem vagyok nagy társasági ember. Ha egy hasonló lány lenne a barátnőm, azt hiszem öngyilkos lennék.. vagy csak gyilkos. *vigyor* A szívdöglesztő hímnemű pedig egyelőre még várat magára.
- És a tanár úr? Csak úgy egyedül?

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 22:12

- A tanár úr nem egy társasági személy, nem is szívdöglesztő, de már ölt is. Valamint nem akar kikészülni a kollégáktól. Kell ez a munka egyelőre, a kutatásaim miatt. Ha már nem fog kelleni, utána már zaklathatnak, mert nem kell visszafognom magam. szóval mindenki magától jött, te miért? Talán az egzotikus Egyiptom? Vagy csak sok volt az hülye ott is?

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 22:24

Alexander elég köznyelvűre váltotta a beszélgetést és már-már túl őszintére. Erre Caprice felvonja a szemöldökét.
~ Ölt is már? Ez talán érdekes is lehet ~
- Vagy úgy.
Egyelőre jobbnak látja nem rákérdezni az ölés témára, más mederbe tereli a beszélgetést.
- Ha megkérdezhetem, mi után kutat?
Amióta a férfi megemlítette a gyilkosságot, csak akörül járnak a gondolatai. Millió kérdése lenne a férfihoz, és a gondolatai miatt a kérdésének hangsúlyozása is inkább formaira sikeredik mint őszinte kíváncsiságra.
Ezután elő kell vennie tökéletes színészi képességeit.
- Miért jöttem ide? Olasz vagyok, és egy európai mindig máshová vágyik, mint ahol van. Európából meg még inkább kifelé. Egyiptomot mindig is szerettem, így mikor meghallottam, hogy újranyit az iskola, a szüleim átirattak. Meg anyám említett valami olyasmit is, hogy az iskola elődjében tanult valami felmenőnk is. Mellesleg igen. Az előző iskolámban is nagyon sok volt az üresfejű tanonc, de nem vártam a Destinytől sem semmit, így nem csalódtam.

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 22:35

A lány arcáról rövid ideig, de lerí, hogy érdekli a hirtelen megemlített gyilkosság. Utána a lány úgy tesz, mint akit nem érdekel és válaszol a feltett kérdésekre, de e rövid idő elég Alexnek, hogy tudja, milyen téma érdekli a lányt igazán.
- Miután kutatok? Az egyelőre tartozzon rám kölyök.- a mondat végén gúnyos mosollyal megrázza a fejét.
- De gondolom nem ez az a dolog ami a legjobban érdekel.
Lassan elindul és megáll a lány mellett, tekintete pedig a piramison kívüli világra irányul.
- Még gyakorolnod kell a szerepjátszást, de ha engem kérdezel ne az iskolain tedd azt. Tudod az angoloknak van egy olyan jó szokásuk, hogy a tükörben megtanulnak műmosollyal az arcukon élni.
Azzal egy természetesnek tökéletesen beillő vigyorral nézz a lányra, majd hirtelen teljesen komorra vált.
- Ha valamit tudni akarsz kérdezz. Kérdezni nem bűn.

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 22:55

A kölyök szón már kapná is fel a vizet, hiszen büszkesége neki is van, de a tiszteletet is keményen belenevelték, így inkább nem reagálja le a sértő megszólítást.
- Rendben, elnézést. Hm.. Igaza van, nem ez az.
Mikor a férfi mellé ér, újra a korlátra támaszkodik, de ő most az épületet nézi. Már amennyit lát belőle a sötétben. Végighallgatja a férfit egy szó nélkül. Nem érzi úgy, hogy lebukott volna. Nem kezdi ezért gyűlölni a tanárt. Sőt, inkább tiszteli, amiért így odafigyel a részletekre. Az utolsó mondat után pár másodpercek néma csönd után kiszökik belőle a kérdés.
- Sötét varázslattal ölte meg?

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 23:02

- Igen. Melyik az a varázsló, aki mással öl, ha lehet azzal is. Ne hidd azt, hogy az ittlevők akár fele olyan ártatlan. Ha csak a vérvonaluk által, de mindenkiben nyomot hagyott a múlt. A múlt pedig visszaköszönt, lehet hogy nem ma és nem holnap. Sokan azt mondják, hogy ami elmúlt, annak már vége. Pedig ami elmúlt, az csak elmúlt. A fájdalom eltűnhet egy időre, de idővel vissza is térhet. Ilyen a vérünkben csörgedező átok is. Érdekelnek talán a Sötét Varázslatok?
A férfi itt a lányra pillant, próbálja felmérni a reakcióját. Természetesen semmi olyat nem akar neki mondani még, ami gondot jelenthetne bárki számára.
"Nem árt ismerni a diákságot úgy látom. Vannak itt sokkal érdekesebb emberkék is."

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 23:12

Érdekesnek találja, amiket Alexander mond, és nagyon sokban egyet is ért vele. Szinte úgy beszél, és közelíti meg a dolgokat, mint Caprice szülei. A lányban pár másodperc erejéig felmerül a gondolat, hogy ténylegesen sötét varázsló és talán egyben a Nagyúr követője is a tanár, de mint semmiben, ebben sem lehet biztos. Egyelőre. Válaszolni viszont egyáltalán nem esik nehezére. Ha már Alexander ilyen őszinte volt vele, Caprice miért ne lehetne az? Rezzenéstelen arccal hallgatta végig, majd lassan bólintott.
- Igen. Mindig is vonzottak, és próbálok róluk minél többet megtudni.
Ebben a pillanatban szárnysuhogásra lehettek figyelmesek a jelenlévők, majd a hangot felváltotta egy fajához képest elég nagy termetű fekete denevér látványa, aki egyenesen Caprice felé tartott. Sokan hollókat, baglyokat tartanak a levélváltásokra. A de Luca klán különlegessége, hogy náluk mindig óriásdenevérek töltik be a postás szerepét. Az emlős leszállt Caprice vállára, majd a lány leakasztotta a lábáról a kis összetekert papiruszt. Gyorsan elolvasta a levelet, megsimogatta a denevért majd a férfi felé fordult.
- Elnézést, mennem kell. Élveztem a beszélgetést. További szép estét, Tanár úr! *köszön el, majd visszaindul a hálókörletébe.*

Tárgy: Re: Erkély 2010-09-04, 23:22

Végignézi a rövid jelenetet és érdeklődéssel hallgatja a lányt. Miután a lány elindul vissza a körletébe a férfi némán, egy bólintással vesz tőle búcsút és ismét a tájat kezdi figyelni. Gondolataiba mélyedve kémleli a terepet.
"Az elmondottak alapján nem nehéz eldönteni, hogy kiféle miféle leányzó. Nem mintha zavarna, kicsit érdekessé teszi az idei évet. Valamint, talán...ismétlem talán megtudok valamit magamról általa. Nem lenne rossz megtudni, hogy mit csináltam abban a néhány évben. Legyek jó, vagy rossz. Hidegvérű gyilkos, vagy szerencsétlen hős...már nem számítana. Tudom milyen utat képviselek most, de egyelőre senki másnak nem kell tudnia róla. Azért jó lesz figyelemmel kísérni az ifjút, nem lenne jó ha a 'védencem' már év elején elrontaná a dolgokat. Ez a játszma még csak most fog kezdődni..."
Az égen megjelenik egy hatalmas sötétlő madár. Károgásának köszönhetően Alex rögtön felismeri.
- Á...madárkám. Gyere csak, elhoztad a választ ugye?!
A madár az erkély korlátjára száll, Alex pedig elveszi a hozott üzenetet és megsimogatja a madarat.
- Most menj, hosszú még az este, van préda elég.
A madár tovaszáll, a férfi pedig elolvassa az üzenetet és arcára ismét komor ráncok ülnek ki.
- Váratlan? Nem mondanám...
Azzal elindul a hálójába, lépteit pedig üres folyosók visszhangzása kísérik végig...