Koncertterem

Tárgy: Koncertterem 2010-08-11, 19:49

A negyedik emeleten található, hangjeggyel díszített ajtón belül egy igazi klubban érezheted magad. Ha érzel magadban tehetséget, csak egy hely kéne, ahol gyakorolhatsz, vagy ahol megmutathatod társaidnak tehetségedet, akkor ezt a helyet neked találták ki. A falon mindig más dalok kottái úsznak, akár te is feljátszhatod rá a kedvenc számodat a megfelelő varázsige segítségével. Hátul, a falnál található egy kisebb színpad, ahol a fellépők zenélnek. Hangszeredet akár itt is hagyhatod, és a teljes biztonság kedvéért el is tüntetheted, majd újra előveheted a megfelelő igével. Minden hétvégén játszanak itt amatőr bandák, és van mikor karaoke esteket is szerveznek ide.

Tárgy: Re: Koncertterem 2010-08-12, 11:51

* Tudta, merre fog vezetni első útja. Mindig is imádott énekelni, ez volt a legfőbb lételeme. Kiskora óta csak ezzel foglalkozott, szülei magántanárhoz járatták, később pár bárban is fellépett, az egyiknek utána már folyamatos fellépője volt. Jól képzett hangja volt, és sikere is volt ezzel. Ráadásul volt vele egy gitáros is, Rafael, így tényleg tökéletes párt alkottak, és még a mai napig is alkotnak. Mivel nem tudta, hogy a fiú jelenleg merre mászkál, így egyedül indult el a koncertterem felé. Egy fekete-kék ruha volt rajta, hozzá illő fekete magassarkúval. Ékszerként egy nyakláncot viselt, amin egy kulcs medál lógott, ezt még Rafaeltől kapta. Haját göndören, kiengedve hagyta, csak frufruját csatolta hátra. Cipője hangosan kopogott a folyósó kövein, de nem zavartatta magát, hiszen tudta, nem sokan vannak még az iskolában. Elgondolkodott azon, milyen szerencséje van, hogy Rafael-el egy karba kerültek, hiszen szöges ellentéte a fiúnak. A lány inkább olyan angyali teremtés, bár cigarettázik és néha alkoholt is iszik, de ez még semmi volt ahhoz képest, hogy a fiú néha egy-két pirulát is bevett. De mégis, talán igaz az a mondás, hogy az ellentétek vonzák egymást. Kizökkent gondolataiból, amikor meglátta azt, amit eddig keresett. Egy ajtó előtt állt, ami egy hangjeggyel volt díszítve. Tudta, hogy jó helyen jár. Benyitott, és meglátta, hogy senki nincs a teremben, így beljebb merészkedett. Felsétált a színpadra, megfogta a mikrofont és kipróbálta, hogy működik-e. Amikor megbizonyosodott róla, hogy igen, elgondolkodott azon, mit is énekeljen. Egy kotta épp úszott a falon, de az nem igazán tetszett neki. Olyat akart, ami számára különleges volt. Aztán eszébe jutott egy, aminek a szövegét kívűlről tudta. Halkan beénekelt, majd nekikezdett a dalnak. Mint mindig, először kissé bátortalanabbul kezdte, majd belejött. A közepére már belefelekdkezve énekelt, és meg sem hallotta, amikor nyílt az ajtó... *

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Aug. 11.

* Lassan sétálgatok az iskolában. A reggeli kis pirulának köszönhetően olyan szárnyalós hangulatban vagyok. Ezért is támad azaz ötletem , hogy látogassam meg a koncerttermet. Ami az egyik kedvenc helyiségem a suliban. Egy sötét farmer és egy fehér póló van rajtam. A hajam szokás szerint kócosan áll a szélrózsa minden irányában. Egyszerűen nem érdekelnek annyira a külsőségek, hogy amikor nincs valami különleges alkalom akkor foglalkozzak azzal, hogy adjak a megjelenésemre. Sőt most , hogy dolgozik bennem a kis csodabogyó még jobban nem érdekel az egész. A gitárom a tokjában a hátamon van, és zsebre dugott kézzel sétálok fel a negyedik emeletre. Odaintek pár ismerősnek, akik szembejönnek velem. Amikor befordulok a folyosóra , egy lelket sem találok. Azonban egy nagyon is ismerős hangot hoz a levegő felém. Elmosolyodok és örömmel érzékelem, hogy a hang a koncertteremből jön. Kicsit megszaporázom lépteimet , majd halkan benyitok a terembe. Azonnal megpillantom Chiquitát fent a színpadon. Közben azért elégedetten pillantok körbe, hogy az általam felzenélt dallamok is szépen úsznak a falon. Ez egy kis büszkeséggel tölt el.*
- Bravo ! * Tapsolok, hiszen gyönyörűen énekli a dalt. Bár ezt már megszokhattam volna, de valahogy mindig is csodálattal tölt el ha meghallom énekelni. Lecsúsztatom a vállamról a gitárt , gyorsan előkapom a tokjából és egy kis kíséretet játszok, amíg Chiquita abba nem hagyja az éneklést. *

Tárgy: Re: Koncertterem 2010-08-12, 12:45

* Hallja, hogy egy gitár is bekapcsolódik éneklésébe, és rögtön tudja, ki is lehet az. Elmosolyodik a dal közben, és amikor véget ér, leül a színpad szélére, ahol Rafael gitározott. Egy puszit nyom az arcára, de tudja, hogy ezzel a fiú nem elégszik meg, de ez ellen most nem tett semmit. Végigsimít a fiú mellkasán, majd vállára hajtja fejét. *
- Monicáról még mindig semmi hír? * kérdezi reménykedve, hiszen ő is ismerte a fiú nővérét, aki az első évük végén tűnt el. Azóta semmit nem hallottak a lányról, azt se tudják, él-e még. Chiquitának is volt testvére, a huga Sierra, és biztos belehalt volna, ha ő elveszik, így átérezte a fiú gondjait. Végigsimított a fiú nyakláncán, amit tőle kapott. Aztán hirtelen felpattant és énekelni kezdett egy újabb dalt. A közös számukat. A lány írta a dalszövegét, és együtt zenésítették meg, így fontos volt számára. Ezt most mikrofon nélkül, kissé halkabban énekelte. *

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Aug. 11.

* Az üdvözlő puszi természetesen nem elégíti ki a vágyaimat. Így hát rögtön utána kapok a lánynak, és közelebb húzom majd egy csókot nyomok a szájára. Amikor a vállamra hajtja a fejét, átölelem.*
- Semmi. * Sóhajtok fel. Eléggé bizarr dolog az egész. Egyik nap még megkapom a levelét miszerint minden rendben van, másik nap pedig a szüleimtől a levelet, hogy Monica eltűnt. Nagyon rosszul érintett a dolog. Most már úgy ahogy fel tudtam dolgozni, de a hiánya még mindig ott van bennem. Belepuszilok a lány hajába majd elengedem amikor érzem, hogy arrébb készül menni. Azonnal felismerem saját szerzeményünket. A kedvenc , az örök kedvenc. Azonnal játszom a saját játékomat a gitáron miközben hallgatom Chiquitát. A dal végén, arrébb rakom a hangszert és kinyújtom a kezem a lány felé, majd ha elfogadja az ölembe húzom.*
- Mi a terved mára ?
* Kérdezem szórakozottan.*

Tárgy: Re: Koncertterem 2010-08-13, 11:41

* Elmosolyodik, amikor a fiú hevesen magához húzza, hiszen mindig ezt csinálta, amikor a lány húzta az agyát és csak egy puszit adott neki. Viszonozza a csókot, közben egyik kezével beletúr Rafael hajába, másik kezével nyakát öleli át. Olyan, mintha ezer éve nem találkoztak volna, pedig talán...reggel találkoztak utoljára. Aztán végeszakad a csóknak, a lány a fiú vállára hajtja a fejét, az pedig átöleli. Jól esett neki Rafael ölelése, és amikor meghallja, hogy még mindig semmi hír Monicáról, elhúzza a száját, és egy kissé lehajtja a fejét. Lehet, hogy ezt a kérdést nem kellett volna feltennie, hiszen tudta, mennyire érzékenyen érinti ez a fiút. De hetente egyszer mégis megkérdezte, reménykedve, hátha van valami fejlemény, de soha nem volt. És ez mindig elszomorította mindkettejüket. Ekkor felpattan, és eszébe jut, mivel is vidíthaná fel a fiút. Elkezd énekelni, közben becsukja a szemét. Fejét így teljesen kiüríthette, csak a dallal foglalkozott. Rafael is rögtön értette, hogy mit akar, így gitárral kísérte. Majd hirtelen vége szakad a dalnak. Nem szerette ezt a pillanatot, mert amikorra már annyira beleélte magát, akkor van vége. Örökké tudta volna ezt énekelni, de sajnos nem tehette. Majd megfogja Rafael kinyújtott kezét és az ölébe ül. Két karját a fiú nyaka köré rakja, majd a szemébe néz. *
- Még nem terveztem semmit mára. Bár gondoltam arra, hogy lemegyek egy kicsit a vízeséshez. * mondja a fiúnak, majd amikor az válaszolt, megcsókolja. *

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Aug. 11.

* Kisimítok egy hajtincset az arcából, miközben hallgatom a napi terveit. Nekem speciel semmi dolgom nincs és nem is akarok semmit se csinálni. Csak lenni és kész.*
- Ha gondolod lekísérlek a vízeséshez. Nekem nincsenek terveim se a mai napra, se semelyikre.
* Vonom meg a vállam majd viszonozom a csókját. Természetesen nem hagynék ki semmilyen alkalmat, hogy Chiquitával legyek. Ő az első, már elég régóta az életemben. *
- Nem sokára megint tanítás.. Akarsz még valami közös dolgot csinálni előtte ?
* Nézek rá kérdőn, hiszen van amikor hazalátogatunk a jó öreg spanyol földre. Most viszont nekem valahogy nincs kedvem tenni a jófiút és hazamenni. Jó itt, távol , nagyon távol a szülőktől meg a gondoktól.
Szórakozottan játszadozok az ujjával miközben hallgatom a válaszát. A tekintetem körbe futja a termet. Lehet, hogy én is arra vetemedek mint a többi zenész, aki itt szokott játszani. Elrejtem azzal a kis praktikus bűbájjal a gitáromat és akkor legalább nem kell cipelnem mindenhova. Viszont az a gond, hogy valahogy nem nagyon akarok bízni benne, hogy tényleg nem eshet semmi baja. De próba szerencse.*

Tárgy: Re: Koncertterem 2010-08-28, 14:42

* Elgondolkodik a fiú válaszán. Szeretne együtt lenni vele egy kicsit, de hirtelen éles fájdalom hasít a fejébe. Arcát belefúrja Rafael mellkasába, hátha kissé enyhül fájdalma. Persze nem múlik el, közben könnyek szöknek a szemébe. Elfordul, hogy a fiú ne lássa, majd válaszol: *
- Hát, haza menni nincs sok kedvem. Anyáéknak és Sierrának is küldtem egy levelet, hogy élek még, így nem aggódnak értem. Mivel ötletem sincs, így gondolom évnyitóig maradunk a suliban, utána meg persze tanítás... * mondja, néhány helyen megremeg a hangja. Ekkor felpattan, majd lehajol a fiúhoz, és csókot nyom a szájára. *
- Kicsit visszamegyek a szobámba, kissé rosszul vagyok...majd találkozunk. * suttogja, majd felveszi táskáját és elfut a szobája felé. *