Tengerpart

Tárgy: Tengerpart 2010-08-13, 18:31

Egyiptom említésekor legelőször az ókori világ csodái, a piramisok jutnak az eszünkbe. Jóllehet az utóbbi években a Vörös-tenger partvidéke egyre népszerűbb a turisták körében is.
De ha már a Vörös-tengerről beszélünk, akkor kissé fejtsük is ki, hogy milyen, és mégis milyen adottságai vannak.
A tengerek közül talán az egyik legismertebb, amit télen-nyáron szívesen látogatnak az emberek, hiszen sosincs befagyva, még télen is kellemes 25-30° körül van a víz hőmérséklete. Persze a tengert semmiféle varázslat nem övezi, hiszen semmi köze az iskolához. Nem az iskola része, területe, akármi, teljesen különálló. Egyedisége még a roppant nagy és ritka halpopulációi, és a természeti kincsei. Meglepő, hogy mennyi értéket rejt a tenger, hiszen felülről észre sem venni. Rengeteg hal és egyéb tengeri élőlény megél itt, és gazdag víz alatti világot alakít.
Persze ezt a vízvilágot nem igen kéne rombolni, de a folyamatos vízszennyezés elpusztítja szegény élőlényeket, és teljesen kiírta a gazdag tengert, és itt jön az iskola szóba. Bár az emberek nem tudják, de az iskola egyes személyei eléggé odafigyelnek a tenger életének ápolásában. Nem egyszer mennek le a vízhez, és bár varázslattal, de megtisztítják a tengert. Viszont erről pszt… Vannak dolgok, amik jobb ha titkok maradnak.

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-13, 19:36

* Korábban ért ki a partra a kelleténél, de nem tudott már nyugton ülni a szobájában. Nem azért, mert izgult a találkozás miatt, inkább csak nem találta a helyét, unatkozott, nem tudott bent mit csinálni. Ezért vett egy hosszú, illatos fürdőt, pedig tudta, hogy nemsokára úgyis vizes lesz és megmoshatja újra a haját. Felöltözött, felvette kék-fehér csíkos bikinijét, most nem volt kedve fehérneműben úszkálni. Erre felvett egy vajszínű, virágmintás ruhát, egy barna övvel és egy krémszínű cipővel. Mivel még mindig egy csomó ideje volt, szép lassan előkereste röplabdáját. Mivel még mindig csak fél 8 volt, elindult, hiszen nem igazán tudta, merre is kéne elindulnia. Többször el is tévedt, majd szerencsésen megérkezett a tengerpartra. Mélyen beszippantotta a sós víz illatát. Imádta, és szerencséjére elég sok lehetősége volt régebben is, hogy a tengernél járjon. Levette ruháját és cipőjét, majd csillogó szemekkel vette észre a tőle nem messze lévő hálót. Remek, ez kell neki. Mivel még a fiú nem volt ott, csak felfelé ütögette, és számolta, mennyit is tud megcsinálni. Ekkor halk zajra lesz kiváncsi... *

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-13, 19:47

*Föl-alá mászkál a szobában, már arra is gondolt, hogy üzen a lánynak, hogy találkozzanak előbb, de nem tudja, hogy mennyire is elfoglalt a másik. Inkább felkeresi a partot, hogy majd később a sötétben már ne keljen bóklászni, és ezt keresni. Először természetesen felveszi a kék fürdőnadrágját, majd felülre egy galléros pólót. Most nem zselézi fel a haját, mert úgyis fürdeni fog. Törülközőjét a nyakába rakja, majd belebújik a papucsába, és elindul valami ételt keresni. Amint megvan eltölt ott egy kis időt, majd az órájára pillant, de még így is több, mint egy órája van. Nem is számít, képzeletben vállat ránt erre a gondolatra, majd még lenyeli az utolsó falatot, majd megissza az utolsó korty narancslevét, és végül elindul a partot keresni. Össze-vissza bolyong fogalma sincs, hogy merre is kéne mennie, így csak a megérzései után kanyarodik jobbra-balra. Amint megérzi a lábán a homokot, egy apró mosoly ül ki az arcán.*
~Megtaláltam.~ *Legalábbis a homokot megtalálta, de hogy a tengerpart is itt van, az még kérdés a számára. Ahogy sétál egyre beljebb, már kezd legörbülni a szája, hogy rossz felé jött, amikor egy ismerős lányt pillant meg a hálónál, és mögötte a tenger. Erre ismét visszajön a mosoly az arcára, és oda is sétál a másikhoz. Nem akarja megzavarni, így megáll egy kisebb távolságban, és a kezeit a háta mögött összekulcsolva áll, és figyeli Polinat.*

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-13, 21:17

* Amikor észreveszi, hogy valaki nem messze ott áll tőle, kiesik a kezéből a labda. Aztán rájön, hogy Jessie van ott, ezért megnyugszik. Hiszen nem tudhatja az ember, éppen milyen veszély leselkedik rá. Leteszi a labdát a homokba, majd odasétál a fiúhoz. *
- Hello. Látom neked is elég unalmas perceid voltak eddig * mondja neki kacagva, majd folytatja: *
- Na, mit szeretnél látni? Vagy először fürödjünk? * mutat a tenger felé. Nem tudja, hogy mit akar először a fiú, így inkább rákérdez. Mivel kezd sötétedni, jobbnak látja, ha a második lehetőséget választják, hiszen nem igazán látná még a labdát sem. Míg a fiú válaszát várja, leül a homokba, és érzi, hogy kicsit kezd lehülni a levegő, így a homok is hűvösebb, ami jól esik felforrósodott bőrének. *

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-13, 21:28

*Nem áll túl sokat, de ahogy nézi a lányt kicsit elgondolkozik. Nem is igazán veszi észre, hogy kiszúrták, csak amikor odamennek hozzá, és köszöntik. Megrázza egy kicsit a fejét, majd ő is köszön.*
- Szia. Igen, egyszerűen nem bírtam mit csinálni. Már azon gondolkoztam, hogy írok neked, hogy találkozzunk előbb. De ez elmaradt, mert itt vagy. *Állapítja meg, bár lehet, hogy kicsit többet beszél most a kelleténél, de őt egyáltalán nem zavarja. A kérdezésre, felvonja a szemöldökét.*
~Mit szeretnék látni?~ *Gondolkozik el rajta, majd egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán, végig nézi a lányt. Már csak azért, hogy egy kicsit viccelődjön a másikkal, majd inkább elgondolkozik.*
- Nekem végül is mindegy. Ha szeretnél most úszni, akkor mehetünk be. *Vigyorog tovább, és ezt nem lehet lemosni az arcáról, főleg, hogy ilyen félre érthető kérdést tettek fel neki.*
- És mit csináltál eddig? *Kérdez rá érdeklődve, és kicsit oldalra is biccenti a fejét. Kicsit furán érzi magát, hogy most nincs felzselézve a haja, mert egy kicsit belelóg a szemébe, de nem nagyon, mégis zavarja. Végig simít a haján, majd ledobja a törülközőjét, és a pólóját.*
- Fogócska a vízig? *Titokzatos mosollyá válik át a vigyorgás, majd egyet közelebb lép Polinahoz. Persze csak, akkor csinál bármit is, hogyha a lány benne van, mert nem akarja, hogy most itt hagyják, elvégre ilyenkor a legjobb szabályt szegni.*

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-13, 22:20

- Húha, remek észrevétel, hogy itt vagyok. Nézd, teljes életnagyságban én lennék az * mondja nevetve, majd egyet körbefordul, hogy nyomatékosítsa szavait. *
- Amúgy ezzel nem vagy egyedül, kínomban már én sem bírtam semmit csinálni, így inkább lejöttem a partra. Persze jellemzően párszor el is tévedtem. * húzza el a száját. Amikor a fiú arcán szemtelen mosoly fut végig, felhúzza szemöldökét, majd közelebb lép a fiúhoz és gyengéden a mellkasába bokszol. *
- Hé, nehogy eltörd a kemény mellizmaiddal az ujjaim. * mondja nevetve, majd úgy tesz, mint aki fájlalná. Aztán leereszti a kezét egy bűbájos mosoly kíséretében. Ekkor meglátja a fiú tekintét végigsiklani a testén, és gonoszul megkérdezi: *
- Mi vagyok én, kirakati bábu? * kérdezi tőle, majd kinyújtja a nyelvét. Beletúr a hajába, majd válaszol a fiú kérdésére: *
- Órákig ültem a kádban, és olvastam. Ennél jobb elfoglaltságom nem volt * mondta mosolyogva. Amikor látja, hogy a fiú szemébe hullik a haja, közelebb lép, és kisimítja. Kissé elpirul, de nem lép vissza. Majd amikor a fogócskás kérdés következik, felhúzza a szemöldökét, és farkasszemet néz Jessievel. Várja, hogy mikor kezdhet el futni a víz felé, ezzel biztosan lehagyva a fiút. *

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-13, 22:32

*A nevetésre csak fogait kivillantva mosolyog. Nagyon nem tud mit mondani rá, de ha már itt a lehetőség, hogy legeltethesse rajta a szemeit, jó alaposan végig néz, mikor megfordul a lány.*
- Eltévedni, én is eltévedtem. De az a jó, hogy legalább előtte ettem. Tényleg te ettél valamit? *Folyamatosan Polina szemeibe néz, hogy valamit ki tudjon belőle olvasni, de ez fölösleges, hisz úgyis elmondja, legalábbis reméli. Bár ez nem olyan kérdés, szerinte amire nem lehet válaszolni, bár ki tudja. Azért a szemeiben is lehet látni, hogy akar valamit, így mielőtt tudna a másik válaszolni, még hozzátesz egy dolgot.*
- Mert ha nem, és megéheznél, esetleg idekint egy éjszakai pikniket is rendezhetnénk. Mondjuk lehet kéne gyertya, hogy lássunk is valamit. *Az utolsónál sréhen felfelé néz az égre, és az állát kezdi el simogatni, amolyan elmélkedésben. Ez inkább hangos gondolkozás, de nem tudja, hogy mennyire rémíti meg ezzel Polinat, így mikor ránéz, egyből elhúzza a száját.*
- De persze, ez nem randi, vagy valami... Csak olyan baráti vacsi. *Kicsit zavarban van, és ez miatt meg is vakarja a tarkóját. Mikor egy félreérthető mondatot hall, és érzi, hogy a mellkasába bokszolnak letekint a kis kézre, és a mondatot hallva elkapja. Ad rá egy puszit, és Polina szemeibe néz.*
- Isten ments, hogy kárt tegyek benned. *Engedi el a másik kezét, majd mikor újra megnézi, egy megjegyzést is kap. A nyelv nyújtásra csak egy mosoly jelenik meg az ajkai szegletében, és hevesen bólogat. Nem szól semmit, de tudhatja a lány, hogy helyeselt. Viszont még egy kérdés hagyja el a száját, hogy mégis mit csinált, de leginkább semmit.*
- És mit olvastál? *Hagyja el a kérdés az ajkai újra, majd a hajsimításnál behunyja a szemeit, és mikor kinyitja, farkasszemet néz a másikkal. Egy váratlan mozdulattal, hogyha elég gyors akkor elkapja Polina derekát, és közelebb vonja. Majd felemeli, és úgy viszi a víz felé. Ha meg nem sikerül neki időben mozdulnia, akkor természetesen utána fut a vízbe.*

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-14, 14:51

* Mikor elfordul, totálisan biztos benne, hogy a fiú kihasználja az alkalmat, és alaposan végigméri. *
~ Férfiak... ~ * gondolja szemforgatva magában, bár ezt mintha kissé álszenteskedve gondolná, hiszen tudja, hogy a nők is pontosan ilyenek. Ugyanúgy szemérmetlenül megnézik a férfiakat. Ilyen az élet rendje. Amikor felmerül az étel kérdés, kissé meglepődve elgondolkodik. *
- Úgy őszintén...az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára. Amióta itt vagyok, eszembe sem jutott, hogy lemenjek az ebédlőbe enni. Ez valahogy kimaradt a napirendemből. * mondja, majd mondatait nyomatékosítja hasának korgása. Elhúzza a száját, majd végighallgatja Jessie-t. *
- Éjszakai piknik? Benne vagyok! És szerintem a gyomrom is jó ötletnek találja * feleli neki nevetve, majd amikor a fiú magyarázkodni kezd, csak elpirul és inkább nem válaszol rá semmit. Inkább ő is felnéz az égre, és a csillagokat kémleli. Majd tekintetét újra a fiúra emeli. A kis incidens után a tengert kezdi el nézni, és ekkor érzi, hogy Jessie felemeli a lány kezét és puszit ad rá. Elpirul, és egy kis féloldalas mosoly jelenik meg az arcán. Majd inkább gyorsan félrenéz, és a könyves kérdésre válaszol. *
- Joyce Crowleytól az Átkok könyve. Egy vérbeli Anubiszosnak ezt kívűlről kell fújnia. * mondja neki, majd megkérdezné a fiútól, hogy ő is olvasta-e, de mégsem teszi, hiszen tudja, hogy ő Ámonos és valószínűleg ott nem tananyag a sötét átkok. Majd farkasszemet néz vele, vár, hogy mikor kezdhet el villámgyors iramban futni, de a fiú inkább meglepi és felemeli, úgy fut vele a víz felé. A lány kissé megijed ettől a hirtelen mozdulattól, így a körmét a fiú vállába mélyeszti, annyira kapaszkodik. Nem tudja, hogy mennyire fájhatott ez neki, de amikor a vízbe érnek, eldünnyög egy halk bocsánatkérér félét. Nem tudja, hogy a fiú lerakja-e a vízben, vagy még tartja egy kicsit, így inkább vár. *

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-14, 15:29

*A legfontosabbra kérdez rá, mert nem úgy tűnik, hogy Polina evett volna már valamit mostanában. Ennek a hasa is szót ad, amire csak elmosolyodik.*
- Ez nagy hiba. Mondjuk fürdés előtt nem szabad enni, vagy legalábbis várni kell 20 percet, de akkor is kellett volna valamit enned. Na, majd akkor fogok neked halat. Vagy most bemegyünk a vízbe, és visszaosonok majd a kastélyba, valami ehetőért, na mit szólsz? *Dönti oldalra a fejét, és a mosoly még mindig ott virít az arcán, amit esze ágában sincs lemosni. Most nagyon is jól érzi magát ahhoz, hogy undok, és letargikus legyen. Bár az utolsót nem tudná mire vélni, de azért vannak nála ilyen 5 percek. Viszont az éjszakai piknikben benne vannak, aminek nagyon is örül.*
- Ennek örülök. *Néz le a hasára, majd fel a másik szemébe. Majd akkor hoz ki fürdés után valamit, vagy talán most ez nem rajta múlik, mert ő evett mielőtt elindult volna.*
- Mikor hozzak enni? *Tétlen egy darabig, mert tényleg nem tudja, hogy mennyire éhes Polina, és ezt még látni se látja, legfeljebb hallja, de az meg nem ugyanaz. Előtte még ad egy puszit a kezére, hogy nem akarja ha bármi baja történne, az elpirulásra meg az ajkai szegletében egy mosoly bujkál.*
- Jól áll a piros. *Utal itt a zavarba ejtő pirulásról, majd érdeklődik egy kicsit, hogy mit csinált mielőtt ide kijött. Amit mond azt nem ismeri, de reméli, hogy neki nincs ilyen könyve amit kívülről kéne fújnia, mert nem az a tanulós fajta. Nem mennek tovább ebben a beszélgetésben, inkább csak egy versenyre invitálja a másikat, és úgy tűnik, hogy gyorsabb volt, mert felkapja. Érzi ahogy belevájnak a vállába, de megpróbál nem rá figyelni, és úgy megy bele a vízbe. Bent természetesen leteszi, majd a vállára tekint, bár így sötétben nem igazán lát semmit.*
- Remélem megmarad, és akkor tök jó tetkóm lesz. *Poénkodik, és a bocsánatkérésre megrázza a fejét, hogy semmi gond. Reméli, nem fogja ez miatt túlságosan rosszul érezni magát Polina, mert azt nem szeretné. Bevizezi a haját, mert nagyon nem szereti, hogyha nincs felzselézve, így mikor a felszínre jön, felállítja a haját, és reméli addig tart a víz, ameddig kitalálják, hogy mit is csináljanak. Úszik egy kört a lány körül, majd előtte megáll.*
- Mit csináljunk? *Elvégre sötét van, és kettesben vannak a vízben, bár nem gondol semmi rosszra, mert amúgy se ismeri még a másikat, csak kíváncsi, hogy mit szeretne a vízben Polina.*

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-19, 12:40

- Hát...én talán kicsivel többet vártam, mint 20 perc. * mondja neki vigyorogva, majd egyre keservesebben kezd el korogni a gyomra. Ahogy a fiú kiejti a 'hal' szót a száján, rögtön fintorba rendeződik arckifejezése. Nem szereti a halat, és ez talán még enyhe kifejezés is. Elég finnyás étkezés-téren, hiszen odahaza mindig az ő kívánságára készítették a szakácsok az ételeket. Igen, nagyon is meglátszik, hogy el volt kényeztetve. Hal-undorának pedig szót is ad: *
- Inkább valami...mást ennék. De még nem most. Először fürdeni akarok. * jelenti ki elég erélyesen. A puszi után viszont rájön, hogy talán túlságosan is közel fog kerülni a fiúhoz. Vagy lehet, hogy ez már meg is történt. És ez eléggé aggasztotta. Visszavonulót kell fújnia, mielőtt még túl késő lenne. Nem szerethet bele a fiúba, és ez fordítva sem történhet meg. Vissza kell állnia a régi, hideg Polina stílusra. Ekkor eszébe jut Joshua. Halkan sóhajt egyet, majd pár percre teljesen a gondolataiba merül. Joshua Polina barátja volt, aki egy napon teljesen eltűnt az életéből, és azóta a lány semmit nem tud a fiúról. Talán ezért menekül emögé a hideg burok mögé, talán másért. Ezt nem lehet tudni. Amikor a fiú megszólal, Polina hirtelen visszatér a valóságba. Nagy, kerek szemeit Jessie-re emeli, majd csak egy féloldalas mosolyt küld felé. Ekkor hirtelen Jessie felkapja, és a lányból egy hirtelen, apró sikoly törik fel. Mindenre gondolt, csak erre nem, így eléggé meglepetésként érte. Körmeit belemélyeszti a fiú vállába, amin - ahogy a sötétben látta - vörös, talán vérző foltok válnak láthatóvá. A lány szeme elkerekedett, és egy bocsánatkérést dünnyög, majd amikor a fiú leteszi a vízbe, vigyáz, hogy az ő haja ne legyen vizes. Végigsimít a fiú vállán, majd elmosolyodik a reakcióján. Elgondolkodik azon, hogyha visszamennek az iskola épületébe, valamiféleképp bekötözi a fiú vállát. De a kérdése megszakítja ezt a gondolatmenetet. Nem tud válaszolni, így csak nézi a fiú arcát. Ekkor jut eszébe neki is: kettesben vannak a vízben, ráadásul sötét van. Mindenfelé cikáznak a gondolatai... *

Tárgy: Re: Tengerpart 2010-08-20, 20:15

- Én úgy értem, hogyha eszel. Utána kell várni 20 percet. De ennyire sokat vártál rám? *Az utolsónál elhúzza a száját, nem akarta, hogy ennyit várjanak rá, de ha már itt van, akkor egy vacsorára szívesen meghívja, amit akár idekint is eltölthetnének. A hal ötlete nem volt túl jó, bár nem akarta azt, csak poénból mondta, de ha nem, hát nem. Neki sem a szíve csücske, de akkor majd olyan lesz, amit Polina szeretne.*
- Rendben, ahogy szeretnéd. De akkor majd mond mit szeretnél enni, és azt hozok. *Egy mosoly ül ki az arcára, majd oldalra dönti a fejét, és egy hirtelen mozdulattal felkapja, majd besétál vele a vízbe. Amint leteszi, bevizezi a haját, és felállítja, úgy ahogy a zselével szokta. Kicsit közelebb úszik hozzá, és egy kérdést tesz fel, de nem kap rá választ. Még közelebb merészkedik, majd a másik fülébe súgja.*
- Na, mi legyen? *Teszi fel suttogva a kérdést, de nem lép hátra. Csillogó szemekkel tekint fel az égre, és nézi a holdat. Körbe tekint, majd a szemei visszatérnek Polinara.*
- De ha hideg, vagy ha inkább játszani szeretnél kimehetünk. *Mutat a válla felett hátra a partra, és kérdőn tekint a lányra. Nem tudja, hogy most mi folyik benne, de nagyon is kíváncsi, mert nagyon szótlan lett. Majd leereszti a kezét, és a vállára tekint. Nem lát szinte semmit, de érzi, hogy azért lesz annak egy hétig helye, vagy pár napig. Végül is nem törődik vele, képzeletben megrántja a vállát, és visszafordul a pillantása a másikra.*

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

*Nem tudom, miért nem tudom minek és legfőbb kép nem tudom hogyan, de még is csak Nemesisben jöttem és nem is akár hova. A tengerparton kötöttem ki. Szerettem a vizet mindig is imádtam. Mondhatni víz bolond voltam. Ha víz közelbe kerültem, akkor ott aztán kő kövön nem maradt, mert nekem rögtön azzal kelet elfoglalni magamat. Imádtam úszni és remekül is tudtam és a legjobb, hogy szerettem is. A tenger élő világát is egyszerűen imádtam. Egyikei voltam azoknak, akik lejöttek és meg-megtisztították a tenger egy részét varázslattal ugyan, de megtisztítottuk. Kellet is, de az eredmény is meg volt. Maga az a rész, amin én voltam most egyszerűen gyönyörű volt. Ott álltam a tenger parton és csodáltam a tengert, ahogy a lemenő napfényi meg-megcsillannak a gyönyörű kék vízen és ezzel mesésé színjátékot idéznek elő. Gyönyörű volt nézni, ahogy a felhőket is narancssárgává változtatja a nap lemenő sugarai azt, ahogyan az egész táj képe át megy egy mesés és elvarázsoló színben. Így is nagyon a víz közelében álltam most még közelebb mentem egyszerűen nem bírtam ellen állni, hogy ne menjek közelebb ahhoz, amit annyira és oly nagyon szerettem. Már mikkor elhatároztam, hogy lejövök már akkor úgy készültem, hogy úszni fogok. És nem érdekel, de én úszni fogok. Kellemes hűvös szél fújt pont olyan kellemes nem volt hideg, és mint itt mindig a víz hőmérsékletére sem lehet az embernek panasza, hiszen az is tökéletes volt. Levettem a fehér magas sarkúmat és a nyári lenge ruhámat majd a szépen összehajtogatott ruhám mellé tettem le a karórámat és a szkarabeusz nyakláncomat. Majd végezetül minden holmimra védő és jelző bűbájt mondtam biztos, ami biztos. Így már csak egy fekete
fürdő ruha volt rajtam. Hajamat hagytam lógni nem érdekelt a vizes lesz a sminkem meg vízálló szóval mindegy majd bele rohantam a habokba és úsztam. Néha fel-feljöttem levegőért, de amúgy a víz alatt voltam és úsztam. Nem tudom meddig úszhattam mikkor egy férfikezet éreztem a derekamon, ami felránt. Kicsit megijedtem hirtelen téptem ki magamat és kevertem volna le az illetőnek egy hatalmas nagy pofont mikkor meg láttam ki az. A szám is tátva maradt egy kicsit. Az eredeti szándékom, hogy pofon vágom el szállt a meglepettségtől.*
-Te...Te...
*Nem bírtam többet kinyögni majd a szemeim át váltottak jegesbe és érzelem menteségbe. Így váltotta fel meg döbbenést és meghökkenést a jeges érzelem mentesség.*

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2010. Aug. 31.

*Hallott a testvérpár sikeres iskolaépítéséről, pontosan tudja, hogy nem most kellett volna megjelennie, de jobb későn, mint soha. Az iskola környékén járkál, nem tudja, hol keresse kedvesét, így gondolja vár másnapig, hogy megjelenjen a piramisban. Meglátja a vizet, szemei felcsillannak, hányszor úsztak együtt Ariával régen, mikor még minden rendben volt köztük. Közelebb sétál és úgy figyeli a vizet, mikor meglátja rég nem látott kedvesét a víz alatt. Gondolja meglepi, így óvatosan beúszik és közelebb megy hozzá, majd átkarolja és felhúzza. Azonnal arrébb hajol, már érezte egyszer a nő pofonját, valószínűleg most se ússza meg. Ránéz gyengéden, és bólint.*
- Igen én.
*Hangja lágyan cseng.*

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

*Igaz tényleg sok helyre elért annak a híre, hogy mi itt most iskolát építünk. Végül is egy varázsló iskola létre hozzá mindig nagy öröm és nagy hírnek számít főleg, h az adott országban ezzel az az egy lesz vagy csak nagyon kevés suli van. Hát itt Egyiptomban ez az egy van. Nagy kincs, hogy sikerült, de még java hátra van ügye. De ha már eddig sikerült, akkor tovább is biztos menni fog. Hiszen csak nem lesz olyan nehéz tanítani, ami meg probléma adódik azt meg megoldjuk. Na de vissza terve Fábiánhoz. Gondolom magába az iskolába nem jutott be. Persze, hogy nem. A biztonsági intézkedések miatt a piramisba bejutni, ha idegen vagy nem egy gyerekjáték. Na persze, ha Linn vagy én előre jelezzük, hogy ez meg ez és ez engedélyék be, mert jöhet akkor persze az más, de hát ügye Fabinról senki sem szólt. És mivel ismer sajnos így mikkor erre járt akkor gondolta, hogy itt vagyok, hiszen régen rengeteget úsztunk együtt. Hm. Régi szép idők. Mennyit úsztunk együtt tényleg. Hm. Szép is volt. Csak ügye ő eltűnt évekkel ez előtt. Erre most visszatolja a nagy seggét és azt hiszi, hogy minden el van intézve. Hát egy nagy büdös frászt van minden elintézve. Nem igaz minden rendben volt. Miután eltűnt rá egy jó egy évre teljesen sikerült magamat helyre pakolnom Linn segítségével lelkileg erre most visszatolja a képet ez a tuskó és megint felkavar. Nem akarom én ezt. De sajnos már itt van, és innen nem dobhatom ki. És tudom, hogy olyan makacs, hogy képes Nemesisbe költözni csak, hogy engem lásson és mivel sem a város sem a tenger nem tartozik az iskola területéhez így nekem sok választási jogom nincsen. Max moroghatok, de úgy min a suliból nem dobhatom ki. Pedig annyira jó lenne, de nem tehetem meg sajnos pedig tényleg olyan jó lenne és a kutyának nem hiányozna. Végre betöltöm az űrt, ami a helyén volt erre mi történik?! Megjelenik ez annyira, de annyira jellemző rá. És vigyorog. Mindjárt letöltöm a képéről a vigyort. Igen érezte már a pofonomat és még fogja jócskán érezni ugyan is most megkapja. Engem nem lehet könnyen kihozni a sodromból, de neki voilá majd nem sikerült. Hatalmas pofont kevertem le Fabiának. Tényleg nagyon nagyot kevertem le neki. De nem lesz tőle lelkiismeret fordulásom, mert lekevertem neki egy hatalmas pofont.*
-Te, most ha azt hitted, hogy a nyakadba ugrok az örömtől, hogy itt vagy akkor oltári nagyot tévedtél. Eltűnsz, évekre aztán hirtelen felbukkansz. Még is hogy gondoltad te ezt? Vagy közben felszedtél pár csajt aztán, ha nincsen ló, akkor jó a szamár alapon meg ide jöttél? Még mindig nem vagyok, utcalány szóval elég rossz helyen kopogtatatsz és irtózatos nagy mázlid, hogy a parton van a nyakláncom és így sajnos nem tudok varázsolni.
*A hangom nem emelkedik, meg nem kiabálok, nem üvöltök. Nem szoktam. Nem hozott ki a sodromból ez szimplán csak annyi, hogy nem teszik, hogy itt van. De ez még nem dühösség vagy ilyenek. Vagy is kívül ne mutatom. Na, most jól jönne Linn nyugtató izébizéje.*

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2010. Aug. 31.

*Néha azt kívánja, bárcsak még diák lehetne, vagy legalább visszamehetne az időbe, és csak csodálná Ariát. Elengedi a nőt, így csak nyugodtan figyeli, tudja, hogy nem lett volna szabad több évre eltűnnie, de nem volt más választása. Már vett egy házat magának a városban, és keresett munkát is, az egyik kis étteremben lett szakács. Jól főz, legalábbis Aria mindig dicsérte régen, mikor főzött, így a szívéhez kedves munkát keresett. Ahogy érzi a pofont, rögtön arrébb húzódik, de csak halványítja mosolyát, majd megszólal.*
- Ezt megérdemeltem, pontosan tudom. Nem várok el semmit, csak hadd legyek a közeledbe, természetesen nem a piramisban, csak beszélgessünk majd néha. Nem szedtem fel senkit, nem is akartam, még mindig téged szeretlek.
*Hangja ugyanolyan nyugodt, mint volt, nem fél az átkoktól, maximum összefoltoztatja magát valakivel. Aria arcát figyeli, gyönyörködik a szépségében.*

Hozzászólások száma : 7251 Join date : 2010. Aug. 09.

*Ajánlottam is neki, hogy engedjen el. Már így is túlment a béketűrési határomon azzal, hogy újra felkeresett hát még azzal, hogy a derekamat is fogta. A legrosszabb az az egész helyzetben, hogy valahol mélyen nagyon nagyon mélyen még mindig szeretettem őt. És ez, ami nagyon rossz. Hiszen szeretem, de egyben csalódtam is benne és haragszom is rá. És nem tudom mit kéne tennem. Az eszem azt mondja, hogy ne, hogy meg merjek neki bocsájtani és vissza ne fogadjam, de a szívem, na, az mást. Számomra ez nem kicsit zavaró, hiszen általában az agyam és a szívem mindig egy véleményen volt. Fabian mellet mindig önmagam lehettem. Tudta jól, hogy számomra a szabadság érzése mennyire fontos ezért engedte, hogy annyi terem és szabadságom legyen amennyit csak igénylek. Megbírt szelídíteni, de tudta mikkor kell csak hagyni és engedni, hogy azt tegyem, amit jónnak látom. Mindenben mellettem és segített, de még sem szólt bele semmibe. Fabian mindig is egy furcsa férfi volt, de mindig is ezért a furcsaságért szerettem őt annyira. De így most azért nem kicsit változott a helyzet sajnos. Pedig szeretem őt nem is kicsit, ha nem nagyon, de mit tegyek, ha egyszer így már nem bízom meg benne úgy, mint régen, de szerettem? Nem tudom, mit tegyek és az is felettébb zavar, hogy Fabian most engem bámul. Tudtam, hogy lesz valami, de hát ügye a megérzéseimre sose hallgatok. Lassan elkénne kezdeni rájuk hallgatni. Nem töröltem, le az arcáról azt a hülye vigyorát nem, csak halványítottam. Francba. Na, mindegy semmi sincsen, veszve majd letörölöm a képéről azt a vigyort. Mit vigyorog? Oka van rá? Nincsen. Akkor meg ne vigyorogjon itt, mert komolyan ki megyek és felveszem a nyakláncomat és apró alig egy milliméteres cafatokra szedem szét. Hm, Ez nem is olyan rossz ötlet.*
-Még jó, hogy tudod, hogy megérdemelted. Mert igen megérdemelted, sőt egy nagyobbat is megérdemeltél volna. Vagy egy ilyenből még egyet. Még jó, hogy nem a piramisban. Ajánlom is, hogy az iskola közelébe se gyere. Szerinted mennyi annak az esélye, ha ezen túl meglátlak az utcán, akkor szóba állok veled? Megsúgom. Semennyi. Ó tényleg? Szóval engem szeretsz. Akkor miért tűntél el évekre? Erre válaszolj. Ha tudsz valami ésszerű és elfogadható magyarázatot. És ne mérges mert még egyszer pofán véglak, de akkor kiköpöd az összes fogadat.
*A hangom még mindig ugyan olyan hangerő és jeges. Ez van. Majd lebuktam a víz alá és tovább úsztam.*