Iskolán belüli biológuskert, és bájitaltan szertár

Az iskola földszintjén sétálva bukkanhatunk rá a szertárra, ami a megannyi bájital és gyógynövény tárhelye. Bár kívülről egy szimpla alacsony, szűk kis ajtó vezet a szobába, akármilyen ósdi is, varázserejű. Különleges képessége, hogy csak akkor léphet be a tanuló, ha az ajtón lévő postaládába bedobja az engedélyt, amit vagy Linn Wilson igazgatónőtől vagy April Kathleen Farrell tanárnőtől kaphat meg. Fontos tudni, hogy a postaláda teljes mértékben varázserővel bír. Ha valaki megpróbálja az engedélyt hamisítani, akkor bár bemehet a szertárba, de rengeteg apró égési sérülést szerez a locsolókból. Nos persze kissé durva módszer, de azért, hogy a diákok ne merészkedjenek bemenni, mégiscsak tenni kell valamit.
Ha viszont valakinek megvan a papírja, vagy pedig szabad a belépése, a régi, ósdi faajtó nyikorogva tárul ki előtte, hogy megcsodálhassa a szertár sajátosságait.

Amint belépsz, egy botanikus kertben találod magad, amin van egy kis ösvény.
Elvarázsolt terem, amiben vagy, ugyanis úgy néz ki az egész, mintha a nap sütne befelé, mintha lenne égbolt, és mintha a természetbe lennél. Itt-ott lehet észrevenni a bakikat, hogy a tavacska alja beton, és néhány növény cserépben van.
Beljebb haladva egyre összefüggőbb növényzet fogad. Ez kimondottan arra szolgál, hogy ha esetleg gyógynövénytanórát szeretnének tartani, akkor a diákok teljes mértékben megcsodálhassák a természetet, és az esetleges természetmágusok űzhessék szenvedélyüket.
Végül, ha végighaladsz a kövezett úton, egy apró botanikus tóhoz érsz. Meglepően szép látvány fogad, de az idilli varázs hamar lerombolódik, mikor megpillantod a cserepeket, és jobban megnézed a tavat. Mesterséges. Persze nem valódi bányató nőtt az iskola földszintjére, még szép is lenne. Ez egy varázstó. Mindenféle apró lény megél benne. A lehető leglehetetlenebbtől a lehető legérdekesebbig. Még a varázsnövények is megteremnek, persze teljes harmóniával élnek a varázstalan élőlények mellett.

Haladjunk tovább, és a kövezett út mellett láthatunk is, egy apró, letérő ösvényt, amin ha végighaladunk, egy ócska, rozsdás faajtóhoz érünk. Kopott, és már a moha is meglepte itt-ott, de amilyen szegényesnek tűnik, olyan gazdag kincset rejt el, és ez a kincs a bájitaltan szertár.

„Lépj beljebb, és rettegj, mert elrejt-e rettenetes rengeteg. Rejtély eme elrejtett hely, melyre belépve nem lehet esélyed a menekvésre.”

Amint benyitsz az ajtón, hangos, erős nyikorgás hallatszik. Recseg-ropog alattad a fapadló, és ahogy lépsz beljebb, mindenfélére lehetsz figyelmes. Először gyógynövényeket találsz, itt-ott a falra akasztva, egy különleges, modern polcon, akasztón. Csinos, jól néz ki, de igencsak elüt az épület régies stílusától.
Lehet látni, hogy egy hosszú út vezet egyenesen előre, és egyre beljebb lépve, egyre sötétebb lesz. Egyedül a fáklyák világítják a termet, és az ajtónál is csak azért van világos, mert még van egy-két hatalmas ablak.

De ahogy haladunk beljebb, egyre mélyebbre sétálunk, így lassan ablakok már nem is lesznek. Beljebb sétálgatva találunk először kész főzeteket.
Ezeket már kipróbálták, és használják is. Nem is egyszer, sőt, szinte mindennaposan.
Persze nem csak kész főzetek vannak, de ahhoz hogy a kísérletben lévő mérgeket, gyógyitalokat megtaláljuk, sokat kell sétálnunk befelé. Egy idő után viszont már megtaláljuk a kémcsöveket, lombikokat és miegyebet.